Évközi 18 hét szerda
Szám 13, 1-2 25-14, 1. 26-29. 34-35; Mt 15, 21-28
„Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak”
Jézus hűségesen tartotta magát Atyja utasításaihoz. Ő, aki irgalmas Szívéről híres földi élete óta, ott áll Tírusz és Szidon határánál, nem lépi át a Szentföld határvonalát, mert Isten a Messiást közvetlenül a zsidóknak ígérte Ábrahám idejében, és csak rajtuk keresztül a többi nemzetnek. Az Atya akarata fontosabb volt számára a mindennapi kenyérnél. Ezt Jákob kútjánál jelentette ki apostolainak, amikor a szamaritánusok félzsidó-félpogány csoportjára várt, hogy a Messiás kegyelmeiben részesítse őket: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét”.(Jn 4, 34) Most egy pogány asszony, egy leányért aggódó igazi édesanya kiált utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon”. (Mt 15, 22) Jézus sokkal jobban szereti azt a démontól gyötört pogány kislányt, mint a tulajdon szülőanyja, hiszen az eget hagyta oda érte, mégsem hallgatja meg az anya könyörgését. Úgy tűnik mindenkinek, hogy kemény szívvel elfordul tőle. A tanítványok jól ismerik a zsidó társadalmi illemkódexet, hogy felnőtt zsidó férfi utcán nőt nem köszönthet, még saját édesanyját sem. Megértik Jézust, de sajnálják az asszonyt is. Jézusnak meg kell mondania, hogy hiába könyörög az anya a lánya érdekében, a szokásjog nem engedi, hogy segítsen rajtuk. Jézus nem erre a szokásjogra hivatkozik, hanem küldőjére: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz”. (24) Neki tehát nem parancsol a farizeusi jog, de Atyja igen. Ezt érzi meg a pogány édesanya. Merészen odamegy hozzá, leborul előtte, és úgy kéri: „Uram, segíts rajtam!” (25) Jézus próbálkozik egy közismert mondással: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak”.(26) a mi modern fülünknek ez bizony kemény igének hangzik. A pogány édesanya azonban megtalálja a segítő szeretet mentőövét: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról”. (27) Jézus ezt várta. A pogány asszony elismeri a választott nép elsőbbségét, de érzi, tudja a szíve mélyén, hogy a többi nép is Isten teremtménye, és a megváltás rajtuk, a zsidóságon keresztül, de minden nép kincse lesz. Egyelőre csak morzsát kaphatnak, de egykor majd az asztalon lesz az ő kezük is, és nemcsak morzsák után nyúlhatnak, hanem az egész kenyér, az Eukarisztia is az övék lesz és minden népé, aki hittel elfogadja Urának Jézust. Jézus megindokolja segítését: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod. És abban az órában meggyógyult a lánya”. (28) Tele van a világ, a mi világunk, tönkrement családokkal. Testben gyönyörű, fessen öltözött fiatalok jelentenek nagy, néha megoldhatatlan problémát.Jézus kétezer éve nem tartozik egyetlen néphez sem kizárólagosan. Minden nép csatlakozhat hozzá, és abban a pillanatban, ha hisz Jézusban, megkeresztelkedik, joga van az Eukarisztia asztalához ülni, az összes jótétemény Urát szívébe fogadni. Sok szülő, országnyi népek nem ott keresik az orvosságot, ahol megtalálható. Vissza Jézushoz, rajta keresztül a minden jó forrásához, a mennyei Atyához. Ha visszatalálnak szülők és gyermekek, megszűnnek a bajok, boldog világ ragyog majd fölöttünk.
Szám 13, 1-2 25-14, 1. 26-29. 34-35; Mt 15, 21-28
„Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak”
Jézus hűségesen tartotta magát Atyja utasításaihoz. Ő, aki irgalmas Szívéről híres földi élete óta, ott áll Tírusz és Szidon határánál, nem lépi át a Szentföld határvonalát, mert Isten a Messiást közvetlenül a zsidóknak ígérte Ábrahám idejében, és csak rajtuk keresztül a többi nemzetnek. Az Atya akarata fontosabb volt számára a mindennapi kenyérnél. Ezt Jákob kútjánál jelentette ki apostolainak, amikor a szamaritánusok félzsidó-félpogány csoportjára várt, hogy a Messiás kegyelmeiben részesítse őket: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét”.(Jn 4, 34) Most egy pogány asszony, egy leányért aggódó igazi édesanya kiált utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon”. (Mt 15, 22) Jézus sokkal jobban szereti azt a démontól gyötört pogány kislányt, mint a tulajdon szülőanyja, hiszen az eget hagyta oda érte, mégsem hallgatja meg az anya könyörgését. Úgy tűnik mindenkinek, hogy kemény szívvel elfordul tőle. A tanítványok jól ismerik a zsidó társadalmi illemkódexet, hogy felnőtt zsidó férfi utcán nőt nem köszönthet, még saját édesanyját sem. Megértik Jézust, de sajnálják az asszonyt is. Jézusnak meg kell mondania, hogy hiába könyörög az anya a lánya érdekében, a szokásjog nem engedi, hogy segítsen rajtuk. Jézus nem erre a szokásjogra hivatkozik, hanem küldőjére: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz”. (24) Neki tehát nem parancsol a farizeusi jog, de Atyja igen. Ezt érzi meg a pogány édesanya. Merészen odamegy hozzá, leborul előtte, és úgy kéri: „Uram, segíts rajtam!” (25) Jézus próbálkozik egy közismert mondással: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak”.(26) a mi modern fülünknek ez bizony kemény igének hangzik. A pogány édesanya azonban megtalálja a segítő szeretet mentőövét: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról”. (27) Jézus ezt várta. A pogány asszony elismeri a választott nép elsőbbségét, de érzi, tudja a szíve mélyén, hogy a többi nép is Isten teremtménye, és a megváltás rajtuk, a zsidóságon keresztül, de minden nép kincse lesz. Egyelőre csak morzsát kaphatnak, de egykor majd az asztalon lesz az ő kezük is, és nemcsak morzsák után nyúlhatnak, hanem az egész kenyér, az Eukarisztia is az övék lesz és minden népé, aki hittel elfogadja Urának Jézust. Jézus megindokolja segítését: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod. És abban az órában meggyógyult a lánya”. (28) Tele van a világ, a mi világunk, tönkrement családokkal. Testben gyönyörű, fessen öltözött fiatalok jelentenek nagy, néha megoldhatatlan problémát.Jézus kétezer éve nem tartozik egyetlen néphez sem kizárólagosan. Minden nép csatlakozhat hozzá, és abban a pillanatban, ha hisz Jézusban, megkeresztelkedik, joga van az Eukarisztia asztalához ülni, az összes jótétemény Urát szívébe fogadni. Sok szülő, országnyi népek nem ott keresik az orvosságot, ahol megtalálható. Vissza Jézushoz, rajta keresztül a minden jó forrásához, a mennyei Atyához. Ha visszatalálnak szülők és gyermekek, megszűnnek a bajok, boldog világ ragyog majd fölöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése