Évközi 29. hét kedd
Róm 5,12.15b.17-19.20b-21; Lk 12,35-38
„Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál”
Nagyon fontos, lelki és testi életünk legnagyobb tragédiáját megvilágító mondata ez a Szentírásnak: „Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett” (Róm 5,12) Egyházunk tanítja, hogy az ősszülők vétke miatt az összes utóduk súlyos bűn állapotába került: elveszett az eredetileg minden ember javára adott isteni legnagyobb természetfeletti ajándék, a megszentelő kegyelem. Mert óriási természetes ajándék volt Istentől, hogy a látható világ csodálatos élő fajtái fölé helyezte Isten az embert azzal, hogy nekünk nemcsak szép, ügyes és erős, hosszú életre szánt testet gondolt ki és alkotott meg különös gonddal a föld porából, hanem ebbe szellemi lelket is teremtett a semmiből. Ez a szellemi létű lélek értelmet és szabad akaratot kapott, mint az angyalok. Így az ember élete nemcsak földi létet nyert Istentől, hanem túlvilágit is, hiszen a földi léte sem csak anyagi élet, mint a növényeké és állatoké, amely elvész, megszűnik az egyedek elmúlásával, hanem a szellemi lélek nem pusztul el, az emberi élet örök életre, üdvösségre kapott meghívást. Ez Isten első üdvösségterve szerint azt jelentette, hogy az ember, mint testből és lélekből álló teremtmény ilyen egységben tölti életének első, földi szakaszát. Itt szívja magába Isten igazságának és szeretetének alapelemeit. Itt szerez ismereteket a teremtett világ létéből, szépségéből és jóságából a Teremtőről. Itt részesül Isten kinyilatkoztatása folytán közvetlen istenismeretekből. És itt lesz módja érdemeket gyűjteni élete második szakaszára, a mennyei örök életre. Itt kellett megtanulnia, hogy mindene, ami van, és amit megszerezhet, Isten jóságából származik, és ő ezeket a javakat azért kapja, hogy neki is legyen mit adnia a melléje rendelt embereknek ingyen, önzetlenül, isteni módon. Amennyire ezeket megérti és e szerint él, annyiban gyűlik a mennyei örök boldogság alapját jelentő érdeme. Mindezekhez a természetünkhöz tartozó, számukra tehát természetes ajándékokhoz adta Isten a nagy természetfeletti ajándékot, a megszentelő kegyelmet. Ezzel a lélekben hordott ajándékkal gyermekévé fogadott minket. Nemcsak legkiválóbb földi teremtményei lettünk tehát Istennek, hanem fogadott gyermekei, de ezzel igazi gyermekei, örökösei is. És ezt úgy adta az ősszülőknek, hogy minden leszármazottjuknak jogos öröksége legyen ez a kegyelem is. A Biblia harmadik fejezetében leírt ördögi kísértés következtében Éva, majd utána az ő kezdeményezésére Ádám is evett a tiltott fa gyümölcséből. Ez igazán bűn volt: tudták, hogy Isten paranccsal tiltotta ezt, azt is tudták, hogy ha megszegik ezt a parancsot, elvesztik az isteni ajándékot, a megszentelő kegyelmet és sok más megkapott kegyelmet is. Ennek ellenére ettek a tiltott gyümölcsből, mert elhitték a sátánnak, hogy akkor nem gyermekei lesznek Istennek, hanem ők is istenek lesznek, a jónak és a rossznak mércéjét ők adják: vagyis ők döntik el, mi a jó és mi a rossz. Ezzel a bűnnel belépett a világba a bűn. Elveszett a megszentelő kegyelem, vele az istengyermeki méltóság, a halhatatlanság, a szenvedéstől mentes élet. Bezárult a mennyország, megnyílt a pokol. A büntetések pedig átöröklődtek minden utódjukra, kivéve a Boldogságos Szűz Máriát. Ezt nevezzük áteredő bűnnek. Ezzel új isteni rend vette kezdetét, amely most van érvényben. Mi, hála Istennek, már a megváltott világban élünk, mert Ádámot kijavította egy másik férfi, az emberré lett Fiúisten:„Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesült egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik az egynek az engedelmessége által”(Róm 5,18-19)
Róm 5,12.15b.17-19.20b-21; Lk 12,35-38
„Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál”
Nagyon fontos, lelki és testi életünk legnagyobb tragédiáját megvilágító mondata ez a Szentírásnak: „Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett” (Róm 5,12) Egyházunk tanítja, hogy az ősszülők vétke miatt az összes utóduk súlyos bűn állapotába került: elveszett az eredetileg minden ember javára adott isteni legnagyobb természetfeletti ajándék, a megszentelő kegyelem. Mert óriási természetes ajándék volt Istentől, hogy a látható világ csodálatos élő fajtái fölé helyezte Isten az embert azzal, hogy nekünk nemcsak szép, ügyes és erős, hosszú életre szánt testet gondolt ki és alkotott meg különös gonddal a föld porából, hanem ebbe szellemi lelket is teremtett a semmiből. Ez a szellemi létű lélek értelmet és szabad akaratot kapott, mint az angyalok. Így az ember élete nemcsak földi létet nyert Istentől, hanem túlvilágit is, hiszen a földi léte sem csak anyagi élet, mint a növényeké és állatoké, amely elvész, megszűnik az egyedek elmúlásával, hanem a szellemi lélek nem pusztul el, az emberi élet örök életre, üdvösségre kapott meghívást. Ez Isten első üdvösségterve szerint azt jelentette, hogy az ember, mint testből és lélekből álló teremtmény ilyen egységben tölti életének első, földi szakaszát. Itt szívja magába Isten igazságának és szeretetének alapelemeit. Itt szerez ismereteket a teremtett világ létéből, szépségéből és jóságából a Teremtőről. Itt részesül Isten kinyilatkoztatása folytán közvetlen istenismeretekből. És itt lesz módja érdemeket gyűjteni élete második szakaszára, a mennyei örök életre. Itt kellett megtanulnia, hogy mindene, ami van, és amit megszerezhet, Isten jóságából származik, és ő ezeket a javakat azért kapja, hogy neki is legyen mit adnia a melléje rendelt embereknek ingyen, önzetlenül, isteni módon. Amennyire ezeket megérti és e szerint él, annyiban gyűlik a mennyei örök boldogság alapját jelentő érdeme. Mindezekhez a természetünkhöz tartozó, számukra tehát természetes ajándékokhoz adta Isten a nagy természetfeletti ajándékot, a megszentelő kegyelmet. Ezzel a lélekben hordott ajándékkal gyermekévé fogadott minket. Nemcsak legkiválóbb földi teremtményei lettünk tehát Istennek, hanem fogadott gyermekei, de ezzel igazi gyermekei, örökösei is. És ezt úgy adta az ősszülőknek, hogy minden leszármazottjuknak jogos öröksége legyen ez a kegyelem is. A Biblia harmadik fejezetében leírt ördögi kísértés következtében Éva, majd utána az ő kezdeményezésére Ádám is evett a tiltott fa gyümölcséből. Ez igazán bűn volt: tudták, hogy Isten paranccsal tiltotta ezt, azt is tudták, hogy ha megszegik ezt a parancsot, elvesztik az isteni ajándékot, a megszentelő kegyelmet és sok más megkapott kegyelmet is. Ennek ellenére ettek a tiltott gyümölcsből, mert elhitték a sátánnak, hogy akkor nem gyermekei lesznek Istennek, hanem ők is istenek lesznek, a jónak és a rossznak mércéjét ők adják: vagyis ők döntik el, mi a jó és mi a rossz. Ezzel a bűnnel belépett a világba a bűn. Elveszett a megszentelő kegyelem, vele az istengyermeki méltóság, a halhatatlanság, a szenvedéstől mentes élet. Bezárult a mennyország, megnyílt a pokol. A büntetések pedig átöröklődtek minden utódjukra, kivéve a Boldogságos Szűz Máriát. Ezt nevezzük áteredő bűnnek. Ezzel új isteni rend vette kezdetét, amely most van érvényben. Mi, hála Istennek, már a megváltott világban élünk, mert Ádámot kijavította egy másik férfi, az emberré lett Fiúisten:„Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesült egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik az egynek az engedelmessége által”(Róm 5,18-19)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése