Évközi 29. hét szerda
Róm 6,12-18; Lk 12,39-48
„Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak”
Az apostolnak ezt az intelmét olvassuk, hallgatjuk: „Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek” (Róm 6,12-13) Félő, hogy első hallásra olyan gondolat vagy érzés ébred bennetek, Testvéreim, hogy a bűn az ember testében lakik, a test a bűn fészke, az üdvösség ellensége, veszedelmes részünk. Tudjuk jól, hogy Pál apostol a római hívekhez írja ezt a levelet. Rómának ebben a korszakában több mint kétezer bálványa van. Maguk a főistenek úgy élnek a köztudatban, hogy az Olimposzon laknak, elzárkózva az emberektől, és nem az a legfőbb törekvésük, hogy a földi halandók ügyeivel foglalkozzanak, hanem élik a maguk világát: esznek-isznak, mulatoznak, sőt dőzsölnek. Időnként megjelennek a földön is, itt is megkeverik az emberek életét. Aztán az emberek abba a tévhitbe esnek, hogy amikor ezeket a kitalált isteneket tisztelik áldozataikkal, akkor ők is hasonló orgiákkal fejezhetik ki leginkább hódolatukat irántuk. A legszemléletesebb talán az egyik legközkedveltebb bálványnak, Bacchusnak az ünneplése volt. Szobrát feldíszítették, aztán mondtak nagy dicséreteket nekik, majd a borivás istenéhez méltóan kezdték mértéktelenül fogyasztani a bort. Ettek-ittak részegségig. Aztán természetesnek vélték, hogy maga Bacchus is ezt csinálja, válogatott háremet tart maga körül, nemcsak engedi, de akarja is, hogy tisztelői a szabad szerelemnek hódoljanak. Az apostol jól tudja, hogy a bűn nem az emberi testből fakadt, hanem az angyalok egy része lázadt fel Isten ellen. Tudták, hogy Isten Fiát megtestesíti majd a történelem folyamán, és Őt az emberi testében is imádni kell, mert az isteni Személye alatt szorosan és elválaszthatatlanul egyesítve lesz mindörökre. Ezt a hódolatot megtagadta az angyalok kilenc karából sok angyal. Bűnük oka a gőg (hűbris): magunknál alacsonyabb rendű lényt nem imádunk. Hogy aztán ez a gőg honnan származik, ezt ma sem tudjuk, de nem az emberi testből, az bizonyos. Maga Szent Pál írja másutt: „Mert nem a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,12) Az viszont tény, hogy a sátánfajzatok a test-vérből való emberben a gyengébb, könnyebben kikezdhető testi elemet támadja szívesebben és eredményesebben. Ezért kéri az apostol a római híveket, és minket, a modern kor ezer kísértésének kitett katolikusokat is: „Ne adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek”. (Róm 6,13) Ez arra utal, hogy a test magában hordja a házasságban kiélvezhető tiszta örömöket, amelyekkel a házastársat is, önmagát is boldogíthatja az ember, új élet forrásává válhat, amint Isten ezt a Szentírás első lapján kodifikáltatta Mózessel. Vissza kell térni újra meg újra a boldogság tiszta forrásaihoz. Tenni a jót mások boldogítására.
Róm 6,12-18; Lk 12,39-48
„Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak”
Az apostolnak ezt az intelmét olvassuk, hallgatjuk: „Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek” (Róm 6,12-13) Félő, hogy első hallásra olyan gondolat vagy érzés ébred bennetek, Testvéreim, hogy a bűn az ember testében lakik, a test a bűn fészke, az üdvösség ellensége, veszedelmes részünk. Tudjuk jól, hogy Pál apostol a római hívekhez írja ezt a levelet. Rómának ebben a korszakában több mint kétezer bálványa van. Maguk a főistenek úgy élnek a köztudatban, hogy az Olimposzon laknak, elzárkózva az emberektől, és nem az a legfőbb törekvésük, hogy a földi halandók ügyeivel foglalkozzanak, hanem élik a maguk világát: esznek-isznak, mulatoznak, sőt dőzsölnek. Időnként megjelennek a földön is, itt is megkeverik az emberek életét. Aztán az emberek abba a tévhitbe esnek, hogy amikor ezeket a kitalált isteneket tisztelik áldozataikkal, akkor ők is hasonló orgiákkal fejezhetik ki leginkább hódolatukat irántuk. A legszemléletesebb talán az egyik legközkedveltebb bálványnak, Bacchusnak az ünneplése volt. Szobrát feldíszítették, aztán mondtak nagy dicséreteket nekik, majd a borivás istenéhez méltóan kezdték mértéktelenül fogyasztani a bort. Ettek-ittak részegségig. Aztán természetesnek vélték, hogy maga Bacchus is ezt csinálja, válogatott háremet tart maga körül, nemcsak engedi, de akarja is, hogy tisztelői a szabad szerelemnek hódoljanak. Az apostol jól tudja, hogy a bűn nem az emberi testből fakadt, hanem az angyalok egy része lázadt fel Isten ellen. Tudták, hogy Isten Fiát megtestesíti majd a történelem folyamán, és Őt az emberi testében is imádni kell, mert az isteni Személye alatt szorosan és elválaszthatatlanul egyesítve lesz mindörökre. Ezt a hódolatot megtagadta az angyalok kilenc karából sok angyal. Bűnük oka a gőg (hűbris): magunknál alacsonyabb rendű lényt nem imádunk. Hogy aztán ez a gőg honnan származik, ezt ma sem tudjuk, de nem az emberi testből, az bizonyos. Maga Szent Pál írja másutt: „Mert nem a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,12) Az viszont tény, hogy a sátánfajzatok a test-vérből való emberben a gyengébb, könnyebben kikezdhető testi elemet támadja szívesebben és eredményesebben. Ezért kéri az apostol a római híveket, és minket, a modern kor ezer kísértésének kitett katolikusokat is: „Ne adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek”. (Róm 6,13) Ez arra utal, hogy a test magában hordja a házasságban kiélvezhető tiszta örömöket, amelyekkel a házastársat is, önmagát is boldogíthatja az ember, új élet forrásává válhat, amint Isten ezt a Szentírás első lapján kodifikáltatta Mózessel. Vissza kell térni újra meg újra a boldogság tiszta forrásaihoz. Tenni a jót mások boldogítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése