Évközi 29 vasárnap
Kiv 17,8-13 2Tim 3,14-4,2 Lk 18,1-8
„Hamarosan igazságot szolgáltat nekik"
Isten, a mi Atyánk, csodálatos módon szeret minket. Egyházát is erre tanítja, és hatékonyan irányítja is. Bajokkal küszködő gyermekeit vigasztalja, hogy a megpróbáltatások idején is rajtunk tartja szemét, ha bizalommal kérjük, segít rajtunk. Az Egyházat így irányítja: a liturgia összeállításában mindig legyen a bajbajutottak segítségére. Ezt érezhetjük a mai szentírási szakaszokban is. Az olvasmányban arra tanít bennünket, hogy nem óvja meg övéit kemény kihívásoktól, még nemzetközi konfliktusoktól sem, ha az a nemzet javára válik, de mellettünk áll és védelmet nyújt. Az evangéliumban pedig arra tanít, hogy egyéni és családi problémáinkat segít rendbe tenni. Mindezt kitartó és nagy bizalommal végzett imákkal akarja elősegíteni, hogy érezzük, valóban adja a szükséges kegyelmeket. Izrael népe több mint négyszáz évig szaporodott Egyiptom gazdag körülményei között. Amíg gyengék voltak, addig egyik ősük, Izrael tizenegyedik fia, a rabszolgasorból Isten irányításával Egyiptom alkirályává emelkedett. József híre és tekintélye védte őket. Amikor ez a védelem megszűnt, Isten kemény kezekbe tette sorsukat, hogy könnyebben elhagyják a biztonságos, de méltatlan rabszolgaságot, mert szabad néppé akarta nevelni őket. Szabadulásuk után hamarosan bele kellett kóstolniuk a szabadság és önrendelkezés egyik feltételének vállalásába: az idegen, ellenséges támadást vissza kellett verni. A támadók Izrael bátyjának, az Edomnak is nevezett Ézsaunak a leszármazottai voltak: amalekiták. A két ősapa Izsáknak voltak ikerfiai. Az ábrahámi áldást mindegyik szerette volna megszerezni. Végül Jákob csellel jutott hozzá. Ezt sem Ézsau, sem utódai nem bocsátották meg. A rabságból éppen kiszabadult rokonokon törleszteni akartak. Isten a katonai győzelemhez Mózes kitárt karokkal végzett állandó imáját kívánta. Amint hallottuk, ezt két társa segítségével a nyolcvan éves népvezér biztosította is. „Józsue pedig kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket." (13)Isten az ószövetségi Szentírás sok helyén biztosítja különleges védelméről az árvákat és özvegyeket. Jézus az evangélium mai részletében arról beszél, hogy az igazságtalan bírót hogy ösztönzi a kenőpénzt nyújtani nem tudó szegény özvegy igazának megítélésére.Az Úr általános segítőkészségét pedig következtetésül vonja le a példabeszédből: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik". (8) A kitartó ima mellett Jézus nagy figyelmeztetést irat le nekünk az evangélistával: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (8) Isten népünket a honfoglalás előtt is szabad népként éltette. Bátor, jól képzett és leleményes harcosok voltak őseink. Erről tanúskodik a 907-es pozsonyi győzelem a minket leigázni érkező germán haderő fölött, majd a közel száz nyugati hadjáratunk, amiből csak öt¬-hat volt vereséges. Szent István csatái előtt előbb a férfi szentek segítségét kérte, később a Magyarok Nagyasszonyához imádkozott. Szent László bárdjáról, vitézségéről, győzelmeiről csodákat regéltek évszázadokon át. Imádkozó hadvezér volt Hunyadi János is. Kardja markolatán hordta a rózsafüzért. Élete utolsó óriási győzelmét a ferences Kapisztrán Szent Jánossal oldalán aratta Nándorfehérvárnál 1456-ban. Később is voltak hadi győzelmeink, de győztes háborúink nem akadnak. Nem a vitézség, hanem a hatalmas hit és imahadjárat hiányzott. 1956-ban Kapisztrán Szent János halála napján tört ki népünk forradalma. Nem segített rajtunk senki, de tisztelettel figyelte az egész világ a Dávid-Góliát harcot. A parittyás ifjú vitéz a modern páncél-kolosszusok ellen. „Te karddal, dárdával, s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának nevében megyek ellened"(Dávid hitvalló imája) Harcaidhoz tanulj meg hinni és imádkozni.
Kiv 17,8-13 2Tim 3,14-4,2 Lk 18,1-8
„Hamarosan igazságot szolgáltat nekik"
Isten, a mi Atyánk, csodálatos módon szeret minket. Egyházát is erre tanítja, és hatékonyan irányítja is. Bajokkal küszködő gyermekeit vigasztalja, hogy a megpróbáltatások idején is rajtunk tartja szemét, ha bizalommal kérjük, segít rajtunk. Az Egyházat így irányítja: a liturgia összeállításában mindig legyen a bajbajutottak segítségére. Ezt érezhetjük a mai szentírási szakaszokban is. Az olvasmányban arra tanít bennünket, hogy nem óvja meg övéit kemény kihívásoktól, még nemzetközi konfliktusoktól sem, ha az a nemzet javára válik, de mellettünk áll és védelmet nyújt. Az evangéliumban pedig arra tanít, hogy egyéni és családi problémáinkat segít rendbe tenni. Mindezt kitartó és nagy bizalommal végzett imákkal akarja elősegíteni, hogy érezzük, valóban adja a szükséges kegyelmeket. Izrael népe több mint négyszáz évig szaporodott Egyiptom gazdag körülményei között. Amíg gyengék voltak, addig egyik ősük, Izrael tizenegyedik fia, a rabszolgasorból Isten irányításával Egyiptom alkirályává emelkedett. József híre és tekintélye védte őket. Amikor ez a védelem megszűnt, Isten kemény kezekbe tette sorsukat, hogy könnyebben elhagyják a biztonságos, de méltatlan rabszolgaságot, mert szabad néppé akarta nevelni őket. Szabadulásuk után hamarosan bele kellett kóstolniuk a szabadság és önrendelkezés egyik feltételének vállalásába: az idegen, ellenséges támadást vissza kellett verni. A támadók Izrael bátyjának, az Edomnak is nevezett Ézsaunak a leszármazottai voltak: amalekiták. A két ősapa Izsáknak voltak ikerfiai. Az ábrahámi áldást mindegyik szerette volna megszerezni. Végül Jákob csellel jutott hozzá. Ezt sem Ézsau, sem utódai nem bocsátották meg. A rabságból éppen kiszabadult rokonokon törleszteni akartak. Isten a katonai győzelemhez Mózes kitárt karokkal végzett állandó imáját kívánta. Amint hallottuk, ezt két társa segítségével a nyolcvan éves népvezér biztosította is. „Józsue pedig kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket." (13)Isten az ószövetségi Szentírás sok helyén biztosítja különleges védelméről az árvákat és özvegyeket. Jézus az evangélium mai részletében arról beszél, hogy az igazságtalan bírót hogy ösztönzi a kenőpénzt nyújtani nem tudó szegény özvegy igazának megítélésére.Az Úr általános segítőkészségét pedig következtetésül vonja le a példabeszédből: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik". (8) A kitartó ima mellett Jézus nagy figyelmeztetést irat le nekünk az evangélistával: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (8) Isten népünket a honfoglalás előtt is szabad népként éltette. Bátor, jól képzett és leleményes harcosok voltak őseink. Erről tanúskodik a 907-es pozsonyi győzelem a minket leigázni érkező germán haderő fölött, majd a közel száz nyugati hadjáratunk, amiből csak öt¬-hat volt vereséges. Szent István csatái előtt előbb a férfi szentek segítségét kérte, később a Magyarok Nagyasszonyához imádkozott. Szent László bárdjáról, vitézségéről, győzelmeiről csodákat regéltek évszázadokon át. Imádkozó hadvezér volt Hunyadi János is. Kardja markolatán hordta a rózsafüzért. Élete utolsó óriási győzelmét a ferences Kapisztrán Szent Jánossal oldalán aratta Nándorfehérvárnál 1456-ban. Később is voltak hadi győzelmeink, de győztes háborúink nem akadnak. Nem a vitézség, hanem a hatalmas hit és imahadjárat hiányzott. 1956-ban Kapisztrán Szent János halála napján tört ki népünk forradalma. Nem segített rajtunk senki, de tisztelettel figyelte az egész világ a Dávid-Góliát harcot. A parittyás ifjú vitéz a modern páncél-kolosszusok ellen. „Te karddal, dárdával, s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának nevében megyek ellened"(Dávid hitvalló imája) Harcaidhoz tanulj meg hinni és imádkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése