Évközi 30. vasárnap
Sir 35,15b-17.20-22a; 2Tim 4,6-8.16-18; Lk 18,9-14
„Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja”
Az 1956-os hősök emlékhelyein koszorúzást tartottak a nemzeti ünnep alkalmával. Újra koszorúkat készítünk vagy díszes csokrokat, készülünk mindenszentek ünnepére és halottak napjára. Kisgyermekként és falusi plébános koromban meghatottan figyeltem, milyen szeretettel nevelgették az az őszirózsát, hogy halottaik érezzék a megemlékezéskor szívük szeretetét. Erre az ünnepre rendbe szedték a család elhunytjainak sírját. Mindenszentekre kivittük a koszorúkat, este közös ima volt a temetőkápolnánál, és meggyújtottuk az apró gyertyákat. Mi tudtuk, mit jelent a koszorú, mit jelez a gyertyafény. A nem-hívők is tudják? Szent Pál apostol mai levélrészletét idézzük: „Az én véremet nemsokára kiontják áldozatul. Eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, amelyet az Úr, az igazságos Bíró megad nekem azon a napon. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja az ő eljövetelét”. (6-8) A sírdomb mellett azért imádkozunk, hogy a hantok alatt nyugovónak ezt adja meg az Úr. Imáinkban ezért gondoljuk végig az elholt életét: érdemeit és ismert bűneit, hogy jutalmazzon és irgalmazzon neki mennyei Atyánk. Igen, így együtt, mint tette az apostol is: „Én a legkisebb vagyok az apostolok között, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló.” (1Kor 15,9-10) Kérjük, tudjanak odaátról megbocsátani, mint az apostol: „Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül!” (16) Boldog, aki édesapját, édesanyját, testvéreit, volt tanítóit hálateli szívvel emlegetheti. Jó barátok, iskola-, katona- és munkatársak sírjánál mennyi kedves és megszépült emlék rajzik emlékezetünkben. Egy-egy temetői fejfa előtt netán belénk nyilal valami kellemetlen érzés: vita vagy sértés. Tudjunk mi is megbocsátani. „Nyugodjanak békében!”Emlékszem a gyerekkori élményre: a temető sok száz sírhalmán ezrével ragyogott a gyertyácskák fénye. Szinte nappali világításnak tűnt. Amikor hazamentünk, visszanéztem udvarunkról a közeli temetőre, megnyugodtam: nem is lehet olyan riasztó a halál, hiszen a mennyország még csodálatosabb fényárban úszik. Azóta sokszor olvastam a Jelenések könyvéből: „a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai. Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott”. (Jel 21,23-25) Szörnyű földi élmények, csalódások és szenvedések között erre gondoljunk:„Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől, és átment mennyei országába. Dicsőség legyen neki mindörökké! Ámen!”(18)Azok a meghaltak, akik már elnyerték bűneik bocsánatát és megkapták azt a hervadhatatlan koszorút, már örök dicsőséget élveznek, nincs szükségük sem imára, sem földi díszre. Akik pedig még a tisztítótűzben szenvednek, bőséges imát, jótetteket és főként szentmisét kérnek tőlünk könyörögve.
Sir 35,15b-17.20-22a; 2Tim 4,6-8.16-18; Lk 18,9-14
„Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja”
Az 1956-os hősök emlékhelyein koszorúzást tartottak a nemzeti ünnep alkalmával. Újra koszorúkat készítünk vagy díszes csokrokat, készülünk mindenszentek ünnepére és halottak napjára. Kisgyermekként és falusi plébános koromban meghatottan figyeltem, milyen szeretettel nevelgették az az őszirózsát, hogy halottaik érezzék a megemlékezéskor szívük szeretetét. Erre az ünnepre rendbe szedték a család elhunytjainak sírját. Mindenszentekre kivittük a koszorúkat, este közös ima volt a temetőkápolnánál, és meggyújtottuk az apró gyertyákat. Mi tudtuk, mit jelent a koszorú, mit jelez a gyertyafény. A nem-hívők is tudják? Szent Pál apostol mai levélrészletét idézzük: „Az én véremet nemsokára kiontják áldozatul. Eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, amelyet az Úr, az igazságos Bíró megad nekem azon a napon. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja az ő eljövetelét”. (6-8) A sírdomb mellett azért imádkozunk, hogy a hantok alatt nyugovónak ezt adja meg az Úr. Imáinkban ezért gondoljuk végig az elholt életét: érdemeit és ismert bűneit, hogy jutalmazzon és irgalmazzon neki mennyei Atyánk. Igen, így együtt, mint tette az apostol is: „Én a legkisebb vagyok az apostolok között, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló.” (1Kor 15,9-10) Kérjük, tudjanak odaátról megbocsátani, mint az apostol: „Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül!” (16) Boldog, aki édesapját, édesanyját, testvéreit, volt tanítóit hálateli szívvel emlegetheti. Jó barátok, iskola-, katona- és munkatársak sírjánál mennyi kedves és megszépült emlék rajzik emlékezetünkben. Egy-egy temetői fejfa előtt netán belénk nyilal valami kellemetlen érzés: vita vagy sértés. Tudjunk mi is megbocsátani. „Nyugodjanak békében!”Emlékszem a gyerekkori élményre: a temető sok száz sírhalmán ezrével ragyogott a gyertyácskák fénye. Szinte nappali világításnak tűnt. Amikor hazamentünk, visszanéztem udvarunkról a közeli temetőre, megnyugodtam: nem is lehet olyan riasztó a halál, hiszen a mennyország még csodálatosabb fényárban úszik. Azóta sokszor olvastam a Jelenések könyvéből: „a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai. Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott”. (Jel 21,23-25) Szörnyű földi élmények, csalódások és szenvedések között erre gondoljunk:„Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől, és átment mennyei országába. Dicsőség legyen neki mindörökké! Ámen!”(18)Azok a meghaltak, akik már elnyerték bűneik bocsánatát és megkapták azt a hervadhatatlan koszorút, már örök dicsőséget élveznek, nincs szükségük sem imára, sem földi díszre. Akik pedig még a tisztítótűzben szenvednek, bőséges imát, jótetteket és főként szentmisét kérnek tőlünk könyörögve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése