Halottaink.
November 2-án azokra az elhunytakra emlékezünk, akik megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, de ideig tartó büntetések miatt nem léphettek azonnal a mennyországba. Oda ugyanis adóssággal terhelten nem léphet be senki. A tisztítótűzben kell vezekelniük a teljes tisztulásig. Ezek a szenvedések a tűz okozta fájdalomhoz hasonlítanak, tehát nagyon súlyosak. Az ott szenvedők semmivel sem tudják kínjaikat enyhíteni. Elmulasztott jótettek, imák, szentmisék, segítések, kibékülés, a szeretet gyakorlatai, nem pótolhatók. Ugyanígy áll az esetleges adósság vagy kárrendezés dolga is. Ezeket „elszenvedni”, vagy esetleg mások segítségével rendezni lehet. Nemcsak lehet, kell is segítenünk rajtuk, hiszen testvéreink. A türelmes Jób a sátántól megfertőzötten, testén gennyes sebek garmadával iszonyúan szenvedett, kivánszorgott az udvar szemétdombjára. Felesége ingerülten arra ösztönözte, hogy végezzen magával. Barátai leültek vele szemben, egy hétig részvéttel bámulták, majd kínos kérdésekkel bűnösségét kutatták, amikor a beteg felnyögött: „Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem”. (Jób 19,21) 1950. november 2-án a budapesti Központi Szeminárium minden folyosóján apró papírokra gépelve ezt a szöveget találtuk. Ma is emlékszem döbbenetemre: valóban így kiáltanak odaátról szenvedő testvéreink! Halljuk meg jajszavukat! Mivel tudunk segíteni? Imádsággal, szentmise bemutatásával szentmisén való részvétellel, hiszen ezek elhanyagolása miatt szörnyű az önvád odaát: kereshettem volna Istenem kegyelmeit, de nem szakítottam rá időt. Pedig kegyelem nélkül természetfeletti érdemeket gyűjteni nem lehet. Jézus áldozata nélkül nincs üdvösség, keresztáldozata volt minden kegyelem forrása. Ennek jelenvalóvá tételét parancsolta meg az utolsóvacsorán bemutatott mód szerint: Fogta a kenyeret, vette a borral telt kelyhet, átváltoztatta saját testévé és vérévé, jelezve másnapi halála módját, és megparancsolta apostolainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19) Minden kor minden embere részesülhet eme kegyelemáradatban, akinek van papja és van szentmiséje. Aki pedig elmulasztja kihasználni, semmivel pótolni nem tudja. Itt a földön élők ajánljanak helyettük szentmiséket! Aki tudja, hogy halottjának rendezetlen adóssága van, mielőbb egyenlítse ki, mert kínjaitól meg nem szabadul, amíg le nem törlesztik helyette az utolsó fillért is. A bűnökért büntetés jár. A szentgyónásban a feloldozás eltörli az örök büntetést és az ideiglenes büntetések egy részét. A feladott elégtétel elvégzésével ismét csökkenthető ez a büntetés. Ami pedig még fennmarad, azt vagy szenvedéssel törlesztjük le, vagy a katolikus Egyház által engedélyezett búcsúkkal. A búcsú az ideiglenes büntetések elengedése a szentgyónáson kívül. Jézus húsvéti ajándékul adta apostolainak és utódaiknak ezt a hatalmat: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak” (Jn 20,21-23) Világos rendelkezés. A bűnbocsánattal együtt jár a büntetések elengedése is. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Ámen.
November 2-án azokra az elhunytakra emlékezünk, akik megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, de ideig tartó büntetések miatt nem léphettek azonnal a mennyországba. Oda ugyanis adóssággal terhelten nem léphet be senki. A tisztítótűzben kell vezekelniük a teljes tisztulásig. Ezek a szenvedések a tűz okozta fájdalomhoz hasonlítanak, tehát nagyon súlyosak. Az ott szenvedők semmivel sem tudják kínjaikat enyhíteni. Elmulasztott jótettek, imák, szentmisék, segítések, kibékülés, a szeretet gyakorlatai, nem pótolhatók. Ugyanígy áll az esetleges adósság vagy kárrendezés dolga is. Ezeket „elszenvedni”, vagy esetleg mások segítségével rendezni lehet. Nemcsak lehet, kell is segítenünk rajtuk, hiszen testvéreink. A türelmes Jób a sátántól megfertőzötten, testén gennyes sebek garmadával iszonyúan szenvedett, kivánszorgott az udvar szemétdombjára. Felesége ingerülten arra ösztönözte, hogy végezzen magával. Barátai leültek vele szemben, egy hétig részvéttel bámulták, majd kínos kérdésekkel bűnösségét kutatták, amikor a beteg felnyögött: „Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem”. (Jób 19,21) 1950. november 2-án a budapesti Központi Szeminárium minden folyosóján apró papírokra gépelve ezt a szöveget találtuk. Ma is emlékszem döbbenetemre: valóban így kiáltanak odaátról szenvedő testvéreink! Halljuk meg jajszavukat! Mivel tudunk segíteni? Imádsággal, szentmise bemutatásával szentmisén való részvétellel, hiszen ezek elhanyagolása miatt szörnyű az önvád odaát: kereshettem volna Istenem kegyelmeit, de nem szakítottam rá időt. Pedig kegyelem nélkül természetfeletti érdemeket gyűjteni nem lehet. Jézus áldozata nélkül nincs üdvösség, keresztáldozata volt minden kegyelem forrása. Ennek jelenvalóvá tételét parancsolta meg az utolsóvacsorán bemutatott mód szerint: Fogta a kenyeret, vette a borral telt kelyhet, átváltoztatta saját testévé és vérévé, jelezve másnapi halála módját, és megparancsolta apostolainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19) Minden kor minden embere részesülhet eme kegyelemáradatban, akinek van papja és van szentmiséje. Aki pedig elmulasztja kihasználni, semmivel pótolni nem tudja. Itt a földön élők ajánljanak helyettük szentmiséket! Aki tudja, hogy halottjának rendezetlen adóssága van, mielőbb egyenlítse ki, mert kínjaitól meg nem szabadul, amíg le nem törlesztik helyette az utolsó fillért is. A bűnökért büntetés jár. A szentgyónásban a feloldozás eltörli az örök büntetést és az ideiglenes büntetések egy részét. A feladott elégtétel elvégzésével ismét csökkenthető ez a büntetés. Ami pedig még fennmarad, azt vagy szenvedéssel törlesztjük le, vagy a katolikus Egyház által engedélyezett búcsúkkal. A búcsú az ideiglenes büntetések elengedése a szentgyónáson kívül. Jézus húsvéti ajándékul adta apostolainak és utódaiknak ezt a hatalmat: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak” (Jn 20,21-23) Világos rendelkezés. A bűnbocsánattal együtt jár a büntetések elengedése is. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése