Évközi 33. hét Csütörtök
Lk 19,41-44
„Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon”
Ez a néhány sor a dicsőséges virágvasárnapi bevonulás után Jeruzsálemben hangzott el Jézus ajkáról. Az Úr mellett, előtt, után tömeg haladt, énekelt, ujjongott, és Dávid Fiának, azaz Messiásnak hirdette Jézust. A farizeusok figyelmeztették Jézust, hogy ez veszélyes kijelentés, mert meghallhatják a rómaiak, és lázadásnak minősíthetik a császár ellen. Jézus azonban most megköveteli a hitvallást: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”(40) így érkezik be Jeruzsálembe Jézus. A város néma, nem vallja Messiásnak, nem borul eléje. Jézus megsiratja a konok várost: „Bárcsak te is felismernéd, legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől"(42) Jézus működése, csodái inkább ellenségessé tették Jeruzsálemet, és nem gondolkodik el a tömeg lelkesedésén, pedig jól ismerték Zakariás próféta jövendölését:„Íme bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít, szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén.”(Zak 9,9) Jézus könnyes szemmel,de kimondja a szörnyű büntetést: „jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak, nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl látogatásod idejét.”(43) Jeruzsálemen ez a jövendölés 70-ben beteljesedett. A Jelenések könyvében az van írva, hogy a hét pecsétes könyv hetedik pecsétjének feltörése után hét angyal harsonázik, és a hatodik harsonaszó után az angyal parancsot kap, hogy oldja fel az Eufrátesz folyó mellett megkötözött négy angyalt. Ezek kétszáz millió katonával esnek neki az emberiségnek, és megölik annak egyharmadát. S a maradék kétharmad nem tart bűnbánatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése