Évközi 33. hét Hétfő
Lk 18,35-43
„Jézus? Dávid fia! Könyörülj rajtam!
Jézus Jerikó előtt jár. Nagy tömeg követi, zajonganak. Talán épp arról beszélgetnek, hogy ezerkétszáz éve valahol itt táboroztak honfoglaló őseik, mielőtt rohamra indultak volna az erős vár ellen. Naponta egyszer kellett néma menetben megkerülni a várat, majd a hetedik napon hétszer, és az utolsó megkerülésnél kellett hangos szóval kiáltani az Úr nevét. Nem a trombitaszó döntötte le a várfalakat, hanem a hangos, hitvalló ima. Most a zajongáson túlharsan egy vak koldus esengő imája: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”(38) a tömegből ráparancsolnak, hogy ne zavarja, de ő annál jobban kiabál, amíg Jézus meg nem hallja, és meg nem áll. Aztán maga elé vezetteti a vakot. Vannak, akik örömmel ugranak érte. Sejtik, hogy Jézus segít rajta. Más leírásból tudjuk, hogy biztatják is: „Bízzál, kelj föl, hív téged!”(Mk 10,49) De a tömegnek el kell némulnia, mert a zajban nem mindenki figyelt fel a vak hitvalló szavára: „Jézus, Dávid fia”, vagyis Messiás, akinek mindenre van hatalma. S most újra tudatosítani kell minden egyes tanúban, hogy egy vak emberről van szó, aki kéri, hogy Jézus tegye őt látóvá. Jézus pedig érintés nélkül, isteni szavával teszi őt boldoggá: „Láss! A hited meggyógyított téged!”(Lk 18,43) a mi őseink sem csak harcolni tudtak Kölcsey Ferenc írja a Himnusz második versszakában:„Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére.”És mi most? Több millió lelki vak él köztünk, aki nem Istentől vár gyógyulást, feltámadást. A többi tanuljon meg Jézushoz kiáltani! Akkor lesz gyógyulás.
Lk 18,35-43
„Jézus? Dávid fia! Könyörülj rajtam!
Jézus Jerikó előtt jár. Nagy tömeg követi, zajonganak. Talán épp arról beszélgetnek, hogy ezerkétszáz éve valahol itt táboroztak honfoglaló őseik, mielőtt rohamra indultak volna az erős vár ellen. Naponta egyszer kellett néma menetben megkerülni a várat, majd a hetedik napon hétszer, és az utolsó megkerülésnél kellett hangos szóval kiáltani az Úr nevét. Nem a trombitaszó döntötte le a várfalakat, hanem a hangos, hitvalló ima. Most a zajongáson túlharsan egy vak koldus esengő imája: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”(38) a tömegből ráparancsolnak, hogy ne zavarja, de ő annál jobban kiabál, amíg Jézus meg nem hallja, és meg nem áll. Aztán maga elé vezetteti a vakot. Vannak, akik örömmel ugranak érte. Sejtik, hogy Jézus segít rajta. Más leírásból tudjuk, hogy biztatják is: „Bízzál, kelj föl, hív téged!”(Mk 10,49) De a tömegnek el kell némulnia, mert a zajban nem mindenki figyelt fel a vak hitvalló szavára: „Jézus, Dávid fia”, vagyis Messiás, akinek mindenre van hatalma. S most újra tudatosítani kell minden egyes tanúban, hogy egy vak emberről van szó, aki kéri, hogy Jézus tegye őt látóvá. Jézus pedig érintés nélkül, isteni szavával teszi őt boldoggá: „Láss! A hited meggyógyított téged!”(Lk 18,43) a mi őseink sem csak harcolni tudtak Kölcsey Ferenc írja a Himnusz második versszakában:„Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére.”És mi most? Több millió lelki vak él köztünk, aki nem Istentől vár gyógyulást, feltámadást. A többi tanuljon meg Jézushoz kiáltani! Akkor lesz gyógyulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése