Advent 4. vasárnap
Iz 7,10-14 Róm 1,1-7 Mt 1,18-24
„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől"
A Kr. e. VIII. század közepén az északi zsidó ország, Izrael, teljesen elszakadt Istentől. Az igazság és szeretet ott már nem volt éltető erő. A déli ország, Júda sem tartotta feddhetetlenül atyái szövetségét Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, de hivatalosan még nem szakadtak el tőle. A déli király, Acház félt, hogy északi szomszédjai megtámadják, őt és házát kiirtják. Isten akkor elküldte hozzá Izajás prófétát, hogy nyugtassa meg, nem hagyja el sem őt, sem népét az Úr. Megnyugtatásul csodajelet kínált fel neki. Acház szíve már bálványimádásra hajolt, tőlük várt segítséget, ezért udvariasan, de határozottan elutasította Isten feléje nyújtott kezét. Izajás ekkora ostobaság láttán így oktatta ki a királyt: Az Úr nemcsak ettől a kisebb bajtól menti meg országodat és népedet, hanem a te királyi családodból hozza el Isten a jövőben az egész világ Megváltóját. Halld a jelét: „íme, a szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten". (Iz 7,14) Nagy bajában a mi népünk is csak attól várhat végleges segítséget, aki Géza fejedelemnek és születendő fiának felajánlja az Izajás által bejelentett Szüzet és Fiát, a világ Megváltóját örökös segítségül. Ne utasítsuk el! Szent Pál apostoltól olvastat az Egyház néhány sort a Rómaiakhoz írt levélből. A bevezető üdvözlés után arra hivatkozik az apostol, hogy ő is küldetést kapott Istentől, hogy a megváltás isteni művét szolgálja. Neki nem ugyanaz a feladata, mint a prófétáké volt. Ők előre hirdették a Messiás eljövetelét, pl. meghirdették, hogy Dávid király házából születik. Aztán Izajás sokat jövendölt az értünk és helyettünk vállalt megváltói szenvedéseiről. Az apostol dolga már úgy beszélni minderről, hogy a jövendölések beteljesedtek. „Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük el a kegyelmet és az apostoli küldetést". (Róm 1,3-5) Az evangélium viszont előre szóba hozza Jézus test szerinti születését. Az ünnepen, karácsonykor Szent Lukács részletes elbeszélését hallgatjuk majd a betlehemi eseményekről. Máté úgy ítélte meg írása közben, hogy neki szólnia kell arról, hogyan rendezte el a Gondviselés Mária törvény szerint érvényes jegyesi kapcsolatát. Szüzességi fogadalma ellenére eljegyezték a szülei Józseffel, az igaz emberrel. Erre szükség volt, mert a mózesi törvény értelmében fiútestvér híján Mária hivatalból örökölte szülei birtokát. Ezt közeli unokatestvérével kötött házasság révén tudta megtartani a Dávid ¬nemzetség kezében. Mint menyasszony a törvény szerint véglegesen elkötelezett volt vőlegényének. Mária tisztázta Gábor angyallal, hogy istenteremtő ereje indítja életre Jézus testi életét. A foganás után Erzsébetékhez sietett, nem tudott a titkáról, istenanyai méltóságáról vagy nem is akart beszélni Józseffel. Keresztelő János születése után Názáretbe visszatérve áldott állapota szemet szúrt Józsefnek. Kemény dilemmáját Isten angyallal oldatta fel, József pedig megértve, hogy az Úr a pletykára mindig éhes nyelvek elől a maga legszentebb titkát így óhajtotta levenni a napirendről. „Őre voltál Máriának, Tanúja szűz liljomának. Kit kertedbe Isten plántált vigyázatra, hogy fakasszon, drága bimbót áldozatja" (Ho 213,2)
Iz 7,10-14 Róm 1,1-7 Mt 1,18-24
„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől"
A Kr. e. VIII. század közepén az északi zsidó ország, Izrael, teljesen elszakadt Istentől. Az igazság és szeretet ott már nem volt éltető erő. A déli ország, Júda sem tartotta feddhetetlenül atyái szövetségét Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, de hivatalosan még nem szakadtak el tőle. A déli király, Acház félt, hogy északi szomszédjai megtámadják, őt és házát kiirtják. Isten akkor elküldte hozzá Izajás prófétát, hogy nyugtassa meg, nem hagyja el sem őt, sem népét az Úr. Megnyugtatásul csodajelet kínált fel neki. Acház szíve már bálványimádásra hajolt, tőlük várt segítséget, ezért udvariasan, de határozottan elutasította Isten feléje nyújtott kezét. Izajás ekkora ostobaság láttán így oktatta ki a királyt: Az Úr nemcsak ettől a kisebb bajtól menti meg országodat és népedet, hanem a te királyi családodból hozza el Isten a jövőben az egész világ Megváltóját. Halld a jelét: „íme, a szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten". (Iz 7,14) Nagy bajában a mi népünk is csak attól várhat végleges segítséget, aki Géza fejedelemnek és születendő fiának felajánlja az Izajás által bejelentett Szüzet és Fiát, a világ Megváltóját örökös segítségül. Ne utasítsuk el! Szent Pál apostoltól olvastat az Egyház néhány sort a Rómaiakhoz írt levélből. A bevezető üdvözlés után arra hivatkozik az apostol, hogy ő is küldetést kapott Istentől, hogy a megváltás isteni művét szolgálja. Neki nem ugyanaz a feladata, mint a prófétáké volt. Ők előre hirdették a Messiás eljövetelét, pl. meghirdették, hogy Dávid király házából születik. Aztán Izajás sokat jövendölt az értünk és helyettünk vállalt megváltói szenvedéseiről. Az apostol dolga már úgy beszélni minderről, hogy a jövendölések beteljesedtek. „Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük el a kegyelmet és az apostoli küldetést". (Róm 1,3-5) Az evangélium viszont előre szóba hozza Jézus test szerinti születését. Az ünnepen, karácsonykor Szent Lukács részletes elbeszélését hallgatjuk majd a betlehemi eseményekről. Máté úgy ítélte meg írása közben, hogy neki szólnia kell arról, hogyan rendezte el a Gondviselés Mária törvény szerint érvényes jegyesi kapcsolatát. Szüzességi fogadalma ellenére eljegyezték a szülei Józseffel, az igaz emberrel. Erre szükség volt, mert a mózesi törvény értelmében fiútestvér híján Mária hivatalból örökölte szülei birtokát. Ezt közeli unokatestvérével kötött házasság révén tudta megtartani a Dávid ¬nemzetség kezében. Mint menyasszony a törvény szerint véglegesen elkötelezett volt vőlegényének. Mária tisztázta Gábor angyallal, hogy istenteremtő ereje indítja életre Jézus testi életét. A foganás után Erzsébetékhez sietett, nem tudott a titkáról, istenanyai méltóságáról vagy nem is akart beszélni Józseffel. Keresztelő János születése után Názáretbe visszatérve áldott állapota szemet szúrt Józsefnek. Kemény dilemmáját Isten angyallal oldatta fel, József pedig megértve, hogy az Úr a pletykára mindig éhes nyelvek elől a maga legszentebb titkát így óhajtotta levenni a napirendről. „Őre voltál Máriának, Tanúja szűz liljomának. Kit kertedbe Isten plántált vigyázatra, hogy fakasszon, drága bimbót áldozatja" (Ho 213,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése