Úgy látom, szülőfalum éjféli miséi nemcsak bennem, hanem minden földimben nagyon mély nyomokat hagyott
Miután rendtársaimat 1950. június elején erőszakkal internálták, és plébániánk egyházmegyés irányítás alá került, ez az ősi lelkiség rendületlenül élt tovább. Unokaöcsém, Páter Bozsóky Lehel kántorként, majd plébánosként éltette tovább a rendkívüli éjféli misét. Később jámbor, de hagyományainkat nem ismerő atya került Segesdre. Nagyon megütközött azon, hogy ezen a jeles órán néma a templomi közösség, és csak a kórus énekel. Ragaszkodnak őseik áhítatához az amúgy templomkerülővé vált egykori jó hívek Jézus születése órájában. Bízom abban, hogy ebből a gyökérből az áhítat erős fája nő fel. Lehet, hogy hosszabb időt igényel, de hát a betlehemi barlangtól is sok évszázad múlva ért el hozzánk a hívő oda szentelődés. Az ajándékokkal dúsgazdagon megrakott karácsonyfák alól mennyi hit tört az ég felé, nem kutatom. Amióta a karácsonyfás betlehemből fenyőfaünnepet eszkábáltak hitetlen agyak, a karácsonyfát még kevésbé kedvelem. Annál inkább érdekel, milyen karácsonya volt falunk pásztorainak? Az ősi királynéi vármegye-központ Segesd a török kiűzése után egyszerű falu lett. Várunkat nem építették újjá. A palota romjait elnyelte a föld. Másfél évtizede kiásták ugyan a palota alapjait, de a falu falu maradt, lakossága egyre csökkent, és veszedelmesen elhagyta templomát is. Mezőgazdasága virágzott a téeszesítés előtt. Gyerekkoromban gazdag állattartása volt. Hatalmas kondát és marhacsordát hajtottak ki naponta a kanászok és csordások a közös legelőkre. Két testvér dolgozott együtt, mint tüskevári csordások. Őszinte bámulója voltam remek karikás-ostoruknak. Saját maguk fonták szíjból több méteresre. A végén rafiából font durranó fityegett. Könyöknyi nyelét szépen kifaragták saját kezükkel. A vállukon hordták használaton kívül karikába tekerve. Reggel korán az utca végén állva lekanyarították az ostort, fejük felett jobbról balra meglóbálták néhányszor, aztán ügyes rántással ellentétes irányba húzták vissza, miközben hatalmasat durrant a faháncs. Erre a jelzésre felfigyeltek, talán már jó előre vártak is az éhes tehenek. Amikor gazdájuk eloldotta őket a jászoltól, komótosan, majdnem méltóságosan, de igyekeztek az utca közepére. A nagydomb felé haladva összesereglett a fél falu csordája, és a falun kívül a homokos marhacsapáson igyekeztek a dús legelő felé. Este pedig jóllakottan, az egészséges ősi táplálkozás örömével indultak visszafelé. A két csordás pedig nyelte a port. Most karácsonykor is ez a testvérpár jut eszembe: Magas, sovány, napszítta arcú férfiak. Sosem kérdeztem, mennyit keresnek, sovány bőrtarisznyájukban mi lapul ebédre, vasárnap biztosítva van-e a szabadnapjuk, tudnak-e misére menni? Ostoruk mellett arcukra emlékszem: Soha nem láttam őket mosolyogni. Szenteste a böjti vacsora mellett ülve hallgattuk, hogy a faluvégen elcsattant az első durranás. Most is elindult a két pásztor, de most ünnepi küldetésben. Most a hitük és talán titkos angyalszó küldte őket a néptelen utcára. Mert kétezer éve kizárólag hozzájuk szóltak a boldog angyalok a betlehemi kietlen pusztában, ahol ezer évvel korábban Dávid, a későbbi király, őrizte apja birkáit. Most „egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal ezt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet mondok nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,9-14) Nem tudom, behívták-e őket egy pohár borra, mosolygott-e rájuk valaki, akadt-e néhány fillér a szűk kereset mellé, eljutottak-e az éjféli misére? De ma úgy érzem, a testvérek arca felragyog: Az örömhírt mi kaptuk az örökösen szegény pásztorok. A többiek csak tőlünk öröklik, ha igyekszenek megjavulni, Krisztushoz térni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése