Aprószentek
1Jn 1,5-2,2,Mt 2,13-18
„Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked. Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt”
Miért kellett az ártatlan isteni Kisdedet hajnalok hajnalán felzavarni álmából, és édesanyja ölébe bujtatni, hogy még virradat előtt kimenekülhessenek Júdeából, és átérjenek Egyiptomba? Hiszen mindkét provincia a Római Birodalom területe? Ez igaz, a kérdés jogosnak tűnik. Csakhogy egész zsidó ország négy-öt tartományra osztva egy ember kezére van bízva. Mégpedig nem négy éves ciklusokra, hanem az egyetlen vezető, aki a császári kegy birtokában királyi ranggal ékesen korlátlan úr egy egész kétezer éves nép felett. Élteti kétezer éves történelem kemény bosszúvágya. Nézzük kicsit részletesebben.A két nép egy apától és egy anyától származott. A legtávolabbi ős: Ábrahám és Sára. Nekik ígérte meg Isten Jézus születése előtt kétezer évvel, hogy majd száz évesen születik fiúk, akinek az utódai idővel nagy néppé szaporodnak, és belőlük származik majd a világ Megváltója. Róla mondja az Úr Ábrahámnak: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”.(Ter 12,3) Ez a dicső jövő csak egy népé lehet. Ábrahámnak ezen a vonalon csak egy fia jöhetett számba: Izrael. Ábrahám ígéretből származó vonala: Izsák, és az ő két iker fia: Ézsau és Jákob. Isten önkényesen a másodiknak született ikerfiút választotta az ígéret folytatójának. Ezt érezte az édesanyjuk, Rebeka, akinek áldott állapota inkább gyötrelem lett: „A magzatok viaskodtak méhében, mire ő ezt mondta: Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat: Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (Ter 25,22-23) Úgy tűnt eleinte, hogy az ikertestvérek sorsa rendbejött, amikor Jákob visszatért immár tizenegy fiával az Ábrahámnak megígért földre, Kánaánba. Amikor a Sínai hegynél megtörtént a szövetségkötés Isten és Izrael között, majd a megcsúfolt első honfoglalás után a negyven éves pusztai vándorlás, és visszaértek Kánaán közelébe, az ígéret földjétől keletre, Moáb síkságán pihentek, felkészültek a honfoglalásra. Ebben az időben Mózes megismételte az Úr tanítását és le is írta, mint a Második Törvénykönyvet. Befejezvén fölment Nébó hegyére, megnézte népe jövendőhazáját, majd meghalt. Közben Moáb királya Istennek Babilonban lakó prófétáját, Bálámot hívatja országába, hogy ezt a nagy népet átkozza meg, és akkor a király hadsereg el tudja pusztítani őket . Isten megvilágosítja Bálám szemét, és ezt jövendöli: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja,. s a mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből, s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit” (Szám 24,15-17) Bálám hazamegy. Boldogan hirdeti a Tigris és Eufrátesz óriási síkságán Isten üzenetét. A térség csillagászai örömmel figyelik az éjszakai égboltot, pedig évezred során nem tűnt fel eredmény. Ezerkétszáz év múlva aztán napkeletről nézve együtt állt és ontotta örömfényét a Jupiter, a Saturnus és a Neptunus. Óriási az öröm. Nem indultak ugyan azonnal a biztos cél felé, de csak addig vártak, amíg a kis Messiás karon ülő Fenségként fogadni tudta őket. Amikor a kis karaván megérkezett Jeruzsálembe, mindenki zavarba jött: nem tudtak semmit a kicsi Messiásról. Heródes király nem mutatta meg rémületét, hanem hívatta a zsidó papokat. Őket kérdezte meg: „Hol születik meg a Messiás? Közös válaszuk Mikeás próféciája alapján: Bethlehemben. Heródes terve azonnal készen áll: Keressék meg a jámbor zarándokok, hogy hol lakik, mi a neve, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt. A többi már önkényuralmi kérdés. Mivel azonban a bölcsek nem jöttek vissza, katonaságot küldött a környékre, akik biztonságos munkát végeztek: minden két évnél fiatalabb zsidó fiút megöltek.
1Jn 1,5-2,2,Mt 2,13-18
„Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked. Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt”
Miért kellett az ártatlan isteni Kisdedet hajnalok hajnalán felzavarni álmából, és édesanyja ölébe bujtatni, hogy még virradat előtt kimenekülhessenek Júdeából, és átérjenek Egyiptomba? Hiszen mindkét provincia a Római Birodalom területe? Ez igaz, a kérdés jogosnak tűnik. Csakhogy egész zsidó ország négy-öt tartományra osztva egy ember kezére van bízva. Mégpedig nem négy éves ciklusokra, hanem az egyetlen vezető, aki a császári kegy birtokában királyi ranggal ékesen korlátlan úr egy egész kétezer éves nép felett. Élteti kétezer éves történelem kemény bosszúvágya. Nézzük kicsit részletesebben.A két nép egy apától és egy anyától származott. A legtávolabbi ős: Ábrahám és Sára. Nekik ígérte meg Isten Jézus születése előtt kétezer évvel, hogy majd száz évesen születik fiúk, akinek az utódai idővel nagy néppé szaporodnak, és belőlük származik majd a világ Megváltója. Róla mondja az Úr Ábrahámnak: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”.(Ter 12,3) Ez a dicső jövő csak egy népé lehet. Ábrahámnak ezen a vonalon csak egy fia jöhetett számba: Izrael. Ábrahám ígéretből származó vonala: Izsák, és az ő két iker fia: Ézsau és Jákob. Isten önkényesen a másodiknak született ikerfiút választotta az ígéret folytatójának. Ezt érezte az édesanyjuk, Rebeka, akinek áldott állapota inkább gyötrelem lett: „A magzatok viaskodtak méhében, mire ő ezt mondta: Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat: Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (Ter 25,22-23) Úgy tűnt eleinte, hogy az ikertestvérek sorsa rendbejött, amikor Jákob visszatért immár tizenegy fiával az Ábrahámnak megígért földre, Kánaánba. Amikor a Sínai hegynél megtörtént a szövetségkötés Isten és Izrael között, majd a megcsúfolt első honfoglalás után a negyven éves pusztai vándorlás, és visszaértek Kánaán közelébe, az ígéret földjétől keletre, Moáb síkságán pihentek, felkészültek a honfoglalásra. Ebben az időben Mózes megismételte az Úr tanítását és le is írta, mint a Második Törvénykönyvet. Befejezvén fölment Nébó hegyére, megnézte népe jövendőhazáját, majd meghalt. Közben Moáb királya Istennek Babilonban lakó prófétáját, Bálámot hívatja országába, hogy ezt a nagy népet átkozza meg, és akkor a király hadsereg el tudja pusztítani őket . Isten megvilágosítja Bálám szemét, és ezt jövendöli: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja,. s a mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből, s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit” (Szám 24,15-17) Bálám hazamegy. Boldogan hirdeti a Tigris és Eufrátesz óriási síkságán Isten üzenetét. A térség csillagászai örömmel figyelik az éjszakai égboltot, pedig évezred során nem tűnt fel eredmény. Ezerkétszáz év múlva aztán napkeletről nézve együtt állt és ontotta örömfényét a Jupiter, a Saturnus és a Neptunus. Óriási az öröm. Nem indultak ugyan azonnal a biztos cél felé, de csak addig vártak, amíg a kis Messiás karon ülő Fenségként fogadni tudta őket. Amikor a kis karaván megérkezett Jeruzsálembe, mindenki zavarba jött: nem tudtak semmit a kicsi Messiásról. Heródes király nem mutatta meg rémületét, hanem hívatta a zsidó papokat. Őket kérdezte meg: „Hol születik meg a Messiás? Közös válaszuk Mikeás próféciája alapján: Bethlehemben. Heródes terve azonnal készen áll: Keressék meg a jámbor zarándokok, hogy hol lakik, mi a neve, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt. A többi már önkényuralmi kérdés. Mivel azonban a bölcsek nem jöttek vissza, katonaságot küldött a környékre, akik biztonságos munkát végeztek: minden két évnél fiatalabb zsidó fiút megöltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése