Karácsony
„Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, melyben része
lesz az egész népnek”
Mi ez a nagy öröm? „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában” (Lk 2,11) Csodálatos öröm, mert Isten ilyen ajándékot még soha nem adott az embereknek. Isten mindhárom személye mindig mindenütt jelen van. A Fiúisten azonban most olyat tesz, amit eddig nem tett: megtestesült, azaz isteni természete mellé isteni személyének fősége alá elválaszthatatlanul oda kapcsolta a Szűzanya méhében megteremtett testet és lelket. A kilenc hónapos fejlődés befejeződése után világra született, és testvérünk lett. Ez az angyal által meghirdetett nagy öröm. Az örömhírt először a pásztorok kapják. A pásztorok szegény emberek. Ezen a napon is dolgoztak, éjszaka pedig felváltva keltek föl őrködni a juhok fölött. A napvilágnál ragyogóbb fényességtől azonban megrémültek. Mi fog történni velük? Az angyal nyugtatja őket: „Ne féljetek, pásztorok!” (10) „Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (12) a pásztorok gyorsan felkészültek az indulásra. Fülükben ott csengett az ószövetségi figyelmeztetés: „Ne jelenj meg üres kézzel szemem előtt!” (Kiv 34,20) a magyar nép pedig természete szerint ajándékozó lelkületű, ezért adja a pásztorok ajkára énekében: „Pásztortársaim menjünk hát, ajándékot is vigyünk! Akitől csak mi telhet, tetszése szerint vihet”. El is kel a tej, vaj, bárányka, hiszen a kietlen istálló barlangban nagy a szegénység. Így jelzi a világ Megváltója, hogy eddig senkitől sem fogadott el semmit, Ő akar adni mindent. A pásztorokkal beszélgetni nem tud, de sugárzik belőle isteni szeretetének fénye, és a pásztorok nagy örömmel telnek el, boldogan tértek haza. Név szerint ugyan nem ismerjük őket, de tanúságtevő szavukat meghallják az egész világon, ahol az evangéliumot hirdetik. Mi, magyarok meghallottuk ezer éve, és nyomukban mi is megtaláltuk a világ Üdvözítőjét. Akik együtt ünnepeljük a szent karácsonyt, ma úgy érezhetjük, hogy az örömre hívottak mi vagyunk. Éltet és éltessen minket az angyali biztatás, hogy a mi örömünk átsugárzik minden testvérünkre.
Mi ez a nagy öröm? „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában” (Lk 2,11) Csodálatos öröm, mert Isten ilyen ajándékot még soha nem adott az embereknek. Isten mindhárom személye mindig mindenütt jelen van. A Fiúisten azonban most olyat tesz, amit eddig nem tett: megtestesült, azaz isteni természete mellé isteni személyének fősége alá elválaszthatatlanul oda kapcsolta a Szűzanya méhében megteremtett testet és lelket. A kilenc hónapos fejlődés befejeződése után világra született, és testvérünk lett. Ez az angyal által meghirdetett nagy öröm. Az örömhírt először a pásztorok kapják. A pásztorok szegény emberek. Ezen a napon is dolgoztak, éjszaka pedig felváltva keltek föl őrködni a juhok fölött. A napvilágnál ragyogóbb fényességtől azonban megrémültek. Mi fog történni velük? Az angyal nyugtatja őket: „Ne féljetek, pásztorok!” (10) „Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (12) a pásztorok gyorsan felkészültek az indulásra. Fülükben ott csengett az ószövetségi figyelmeztetés: „Ne jelenj meg üres kézzel szemem előtt!” (Kiv 34,20) a magyar nép pedig természete szerint ajándékozó lelkületű, ezért adja a pásztorok ajkára énekében: „Pásztortársaim menjünk hát, ajándékot is vigyünk! Akitől csak mi telhet, tetszése szerint vihet”. El is kel a tej, vaj, bárányka, hiszen a kietlen istálló barlangban nagy a szegénység. Így jelzi a világ Megváltója, hogy eddig senkitől sem fogadott el semmit, Ő akar adni mindent. A pásztorokkal beszélgetni nem tud, de sugárzik belőle isteni szeretetének fénye, és a pásztorok nagy örömmel telnek el, boldogan tértek haza. Név szerint ugyan nem ismerjük őket, de tanúságtevő szavukat meghallják az egész világon, ahol az evangéliumot hirdetik. Mi, magyarok meghallottuk ezer éve, és nyomukban mi is megtaláltuk a világ Üdvözítőjét. Akik együtt ünnepeljük a szent karácsonyt, ma úgy érezhetjük, hogy az örömre hívottak mi vagyunk. Éltet és éltessen minket az angyali biztatás, hogy a mi örömünk átsugárzik minden testvérünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése