Évközi 10 hét csütörtök
1Kir 18, 41-46; Mt 5, 20-26
„Menj fel, s nézz a tenger felé”
A hatalmas csoda, a derült égből lecsapó villám, megvilágította az összegyűlt emberek értelmét. Egy emberként kiáltották: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten”: (39) Ez volt a történet fénypontja. Erre az ünnepélyes hitvallásra várt Illés, de ezt várta maga az Úr is. Később Szent Pál így fogalmazta meg: „a szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás, pedig üdvösségre szolgál” (Róm 10, 10) Amikor tehát a bálványimádás miatt súlyos bűnbe esett nép szívében megremegett, már megtörtént a bűn elismerése, nyilván hozzá társult a bánat is a felismert súlyos istenbántás miatt, de csak akkor lett üdvösségre szolgáló cselekedet, amikor ezt a belső megtérést külső megvallás kísérte. Mivel ennek az említett szörnyű istenbántásnak immár üdvösségszerző cselekedetük véget vetett, kiengesztelődtek Istennel, úgy látta a próféta, hogy akkor fel kellene oldatni az Úrral a bűnökért járó büntetéseket is. Véget lehetne vetni a három és fél éve tartó országos szárazságot is. Ezt már a tömegtől távol akarta kérni. Ezért ballagott fel a hegy csúcsára a szolgájával együtt. Áchábnak szólt előbb az esőről, hiszen a büntetés az ő bűne miatt jött az ország népére, állataira, növényeire: „Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik. Fölment Ácháb, hogy egyen s igyon, Illés, pedig fölment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: Menj fel, s nézz a tenger felé. Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: Nincs semmi sem. Erre ő ismét szólt neki: Menj vissza hétszer. Hetedik alkalommal aztán, íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső. Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe” (41-45) Valószínűleg ott várt rá a felesége, Jezabel. Nem szól erről a szent szöveg, de valószínűsíthető a tény, hiszen ekkora országos megmozdulás nem kerülhette el a figyelmét. Az asszony tudta azt is, hogy Illés szervez valamit a hegyen. Odamenni nyilván nem mert. Várta a királyt, lent biztonságos helyen. Érdekes, hogy a próféta mindezt tudta, és a zuhogó esőben derekára felkötve ruháját a szekér előtt szaladt egészen a városig. Ezt Isten különleges erejével tette.(46) Ácháb beszámolt a királynénak a történtekről. Ő, miután megtudta,hogy kedvenceit, a bálványa papjait Illés karddal kivégezte, megesküdött,hogy a következő napon megöleti Illést.Illés elmenekült előle.
1Kir 18, 41-46; Mt 5, 20-26
„Menj fel, s nézz a tenger felé”
A hatalmas csoda, a derült égből lecsapó villám, megvilágította az összegyűlt emberek értelmét. Egy emberként kiáltották: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten”: (39) Ez volt a történet fénypontja. Erre az ünnepélyes hitvallásra várt Illés, de ezt várta maga az Úr is. Később Szent Pál így fogalmazta meg: „a szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás, pedig üdvösségre szolgál” (Róm 10, 10) Amikor tehát a bálványimádás miatt súlyos bűnbe esett nép szívében megremegett, már megtörtént a bűn elismerése, nyilván hozzá társult a bánat is a felismert súlyos istenbántás miatt, de csak akkor lett üdvösségre szolgáló cselekedet, amikor ezt a belső megtérést külső megvallás kísérte. Mivel ennek az említett szörnyű istenbántásnak immár üdvösségszerző cselekedetük véget vetett, kiengesztelődtek Istennel, úgy látta a próféta, hogy akkor fel kellene oldatni az Úrral a bűnökért járó büntetéseket is. Véget lehetne vetni a három és fél éve tartó országos szárazságot is. Ezt már a tömegtől távol akarta kérni. Ezért ballagott fel a hegy csúcsára a szolgájával együtt. Áchábnak szólt előbb az esőről, hiszen a büntetés az ő bűne miatt jött az ország népére, állataira, növényeire: „Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik. Fölment Ácháb, hogy egyen s igyon, Illés, pedig fölment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: Menj fel, s nézz a tenger felé. Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: Nincs semmi sem. Erre ő ismét szólt neki: Menj vissza hétszer. Hetedik alkalommal aztán, íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső. Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe” (41-45) Valószínűleg ott várt rá a felesége, Jezabel. Nem szól erről a szent szöveg, de valószínűsíthető a tény, hiszen ekkora országos megmozdulás nem kerülhette el a figyelmét. Az asszony tudta azt is, hogy Illés szervez valamit a hegyen. Odamenni nyilván nem mert. Várta a királyt, lent biztonságos helyen. Érdekes, hogy a próféta mindezt tudta, és a zuhogó esőben derekára felkötve ruháját a szekér előtt szaladt egészen a városig. Ezt Isten különleges erejével tette.(46) Ácháb beszámolt a királynénak a történtekről. Ő, miután megtudta,hogy kedvenceit, a bálványa papjait Illés karddal kivégezte, megesküdött,hogy a következő napon megöleti Illést.Illés elmenekült előle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése