Évközi 10 hét hétfő
1Kir 17, 1-6; Mt 5, 1-12
„Nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára”
Öreg korára a Bölcs Salamonnak megváltozott a jelleme. Ifjan apjának, Dávidnak a nyomdokain járt, Felépítette Istennek a Dávid által szorgalmazott templomot „bölcs ítéleteivel elkápráztatta alattvalóit, nemzetközi sikerei voltak, hogy nagy messzeségből eljött őt megnézni, meghallgatni és megcsodálni Sába királynője (1Kir 10), öreg korára elvesztette az Úrral, Izrael Istenével a bensőséges kapcsolatot. A zsidók korlátlan többnejűségben éltek. Jézus így nyilatkozott arra a házastárs elbocsátásával kapcsolatos kérdésfelvetésre, hogy „szabad-e férfinak elbocsátani a feleségét? Mit parancsolt nektek Mózes? Erre azt mondták: Mózes megengdte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk (MTörv 24, 1) A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket.(Ter 1, 27) Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.(2, 24) Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Mk 10, 2-9) Salamon túlzásba vitte azt a határozott tilalmat, hogy ne nősüljenek pogány családokból: „Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se, menjen be senki se a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek. Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel. Hétszáz királynői rangban lévő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól”(1Kir 11,2-3)Az ország kettészakadása ennek lett a büntetése. Az északi országrész, Izrael királyai kezdettől fogva bálványimádók lettek, azzá tették alattvalóikat is. Illés töténete ezek tükrében érthető. Ácháb izraeli király feleségül vett egy pogány királylányt, Jezabelt, Etbaálnak, a szidoniak királyának lányát. Ő magával hozta bálványa, Baál tiszteletét. Nemcsak templomot építtetett neki a férje, hanem elpusztítatta vele Illés tanítványait, az igaz Isten több száz próféta növendékét. Ezért kapta büntetésül az ország a három és féléves szárazságot. Illés közölte vele: „Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára” (1Kir 17, 1) Ez a szárazság hamarosan éreztette hatását. Nem volt sem ennivaló, sem innivaló. Iszonyú szenvedés ez, amely sokszor sújtotta isteni büntetésként a keleti félsivatagos, vagy sivatag közeli országokat. A nép kénytelen volt szenvedni vezetői bűnei miatt,de ők is követték a bűneikkel uraikat. Minden bizonnyal így volt, mert Isten prófétájának csodálatos módon, hollók szolgálatával biztosított ennivalót, inni, pedig a Kárit patak adta a vizet.Ha az újabb kori szenvedések okát keressük, egyik minden bizonnyal a polgári házasság bevezetése volt. Az addig egyházi házasságban élők közül a katolikus vallásúak nem válhattak el, nem bonthatták föl Isten akarata szerint érvényes házasságukat, mert az eredeti rendelkezés a hívő, ember számára így szól: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A polgári házassággal lett egy fórum, ahol ez a kérdés megoldottnak látszott. Isten tűrt, de nem változtatott Írásán.
1Kir 17, 1-6; Mt 5, 1-12
„Nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára”
Öreg korára a Bölcs Salamonnak megváltozott a jelleme. Ifjan apjának, Dávidnak a nyomdokain járt, Felépítette Istennek a Dávid által szorgalmazott templomot „bölcs ítéleteivel elkápráztatta alattvalóit, nemzetközi sikerei voltak, hogy nagy messzeségből eljött őt megnézni, meghallgatni és megcsodálni Sába királynője (1Kir 10), öreg korára elvesztette az Úrral, Izrael Istenével a bensőséges kapcsolatot. A zsidók korlátlan többnejűségben éltek. Jézus így nyilatkozott arra a házastárs elbocsátásával kapcsolatos kérdésfelvetésre, hogy „szabad-e férfinak elbocsátani a feleségét? Mit parancsolt nektek Mózes? Erre azt mondták: Mózes megengdte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk (MTörv 24, 1) A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket.(Ter 1, 27) Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.(2, 24) Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Mk 10, 2-9) Salamon túlzásba vitte azt a határozott tilalmat, hogy ne nősüljenek pogány családokból: „Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se, menjen be senki se a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek. Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel. Hétszáz királynői rangban lévő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól”(1Kir 11,2-3)Az ország kettészakadása ennek lett a büntetése. Az északi országrész, Izrael királyai kezdettől fogva bálványimádók lettek, azzá tették alattvalóikat is. Illés töténete ezek tükrében érthető. Ácháb izraeli király feleségül vett egy pogány királylányt, Jezabelt, Etbaálnak, a szidoniak királyának lányát. Ő magával hozta bálványa, Baál tiszteletét. Nemcsak templomot építtetett neki a férje, hanem elpusztítatta vele Illés tanítványait, az igaz Isten több száz próféta növendékét. Ezért kapta büntetésül az ország a három és féléves szárazságot. Illés közölte vele: „Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára” (1Kir 17, 1) Ez a szárazság hamarosan éreztette hatását. Nem volt sem ennivaló, sem innivaló. Iszonyú szenvedés ez, amely sokszor sújtotta isteni büntetésként a keleti félsivatagos, vagy sivatag közeli országokat. A nép kénytelen volt szenvedni vezetői bűnei miatt,de ők is követték a bűneikkel uraikat. Minden bizonnyal így volt, mert Isten prófétájának csodálatos módon, hollók szolgálatával biztosított ennivalót, inni, pedig a Kárit patak adta a vizet.Ha az újabb kori szenvedések okát keressük, egyik minden bizonnyal a polgári házasság bevezetése volt. Az addig egyházi házasságban élők közül a katolikus vallásúak nem válhattak el, nem bonthatták föl Isten akarata szerint érvényes házasságukat, mert az eredeti rendelkezés a hívő, ember számára így szól: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A polgári házassággal lett egy fórum, ahol ez a kérdés megoldottnak látszott. Isten tűrt, de nem változtatott Írásán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése