Évközi 14 hét hétfő
Oz 2, 16. 17b-18. 21-22; Mt 9, 18-26
„Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába”
A múlt héten Egyházunk Ámosz prófétát idézte a szentmise olvasmányaiban. Isten délről, a júdeai Tékoából küldte őt Izrael országa törzseihez. Feladata az volt, hogy vezesse vissza Izrael tíz törzsét az egy igaz Istenhez. Jeroboám király szörnyű vétkét kellett volna az emberek lelkéből kitörölni. Jeroboám azért készíttetett két arany bikaszobrot, hogy alattvalói ne menjenek Jeruzsálembe, az egy igaz Isten templomába imádkozni, nehogy elforduljanak új királyuktól, és Dávid házához csatlakozzanak. Az északi törzsek hajlottak királyuk szavára. Az emberekben könnyű volt babonás félelmeket ébreszteni. Az őslakókat elpusztítottál, de maradtak emlékek arról, hogy ennek a földnek ura és istene Baál, a szerelem és termékenység bálványa. Aki nem tiszteli őt, az gyermektelen marad, mert a férfiak is, a nők is Baáltól kapják a szerelmet és az életfakasztás képességét még a szántóföldek is az ő erejéből teremnek kenyérgabonát. A zsidóknak kezében ott volt a Teremtés könyve. Abban Mózes pontosan leírta, hogy a teremtő Isten teremtette az embert férfinak és nőnek, ő adta nekik az erőt, hogy közös szerelmükből fakadjon az új emberi élet: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,28) A sátán a tiszta, szép tanítást kiforgatta, ezen a téren tudja most is a legkönnyebben elbolondítani az embereket a tiszta, szép családi élettől, a normális erkölcstől. Isten üzeni hűtlen népének ezt: „Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit; hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd, - mondja az Úr,- „Férjemnek hív ő engem, és nem mond többé Baálnak” (16-18) Isten itt arra emlékeztet, hogy a pusztai vándorlás alatt is ő adta az életet, fenntartó eledelt termőföld nélkül, ő adott termékenységet a férfiaknak és nőknek, ő adta mindazt a gyönyörű élményt, ami az életszolgálatot kíséri. Istennek nincs teste, érzelmi élete, de a tiszta szeretet kísérő jelenségeit ki tudja fejezni az emberi kapcsolatokkal: a családi életnek a testi, érzelmi élet nem a legfőbb jellemzője. Sokkal inkább a szeretet lelki kötelékei, a hitvesi hűség, a gondoskodó jóság adja a házastársi értékeket. Ezért mondja a próféta által az Úr: Közte és a választott nép között olyan szoros és szellemi örömökben gazdag boldogság van, hogy ezt csak a férj és feleség tiszta örömével lehet érzékeltetni. Isten ezt is leíratja a prófétával: „És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat”. (21-22) Izrael királysága ezután elpusztult, népe fogságba került. Miután vége lett a fogságnak a maradék visszatért. Évszázadok múlva a délen, Betlehemben született Messiás földi élete nagy részét kemény munkával északon töltötte. Itt rengeteg csodát művelt. Néhány napot töltött délen. Apostolait ezekből a törzsekből választotta az áruló Júdás kivételével.
Oz 2, 16. 17b-18. 21-22; Mt 9, 18-26
„Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába”
A múlt héten Egyházunk Ámosz prófétát idézte a szentmise olvasmányaiban. Isten délről, a júdeai Tékoából küldte őt Izrael országa törzseihez. Feladata az volt, hogy vezesse vissza Izrael tíz törzsét az egy igaz Istenhez. Jeroboám király szörnyű vétkét kellett volna az emberek lelkéből kitörölni. Jeroboám azért készíttetett két arany bikaszobrot, hogy alattvalói ne menjenek Jeruzsálembe, az egy igaz Isten templomába imádkozni, nehogy elforduljanak új királyuktól, és Dávid házához csatlakozzanak. Az északi törzsek hajlottak királyuk szavára. Az emberekben könnyű volt babonás félelmeket ébreszteni. Az őslakókat elpusztítottál, de maradtak emlékek arról, hogy ennek a földnek ura és istene Baál, a szerelem és termékenység bálványa. Aki nem tiszteli őt, az gyermektelen marad, mert a férfiak is, a nők is Baáltól kapják a szerelmet és az életfakasztás képességét még a szántóföldek is az ő erejéből teremnek kenyérgabonát. A zsidóknak kezében ott volt a Teremtés könyve. Abban Mózes pontosan leírta, hogy a teremtő Isten teremtette az embert férfinak és nőnek, ő adta nekik az erőt, hogy közös szerelmükből fakadjon az új emberi élet: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,28) A sátán a tiszta, szép tanítást kiforgatta, ezen a téren tudja most is a legkönnyebben elbolondítani az embereket a tiszta, szép családi élettől, a normális erkölcstől. Isten üzeni hűtlen népének ezt: „Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit; hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd, - mondja az Úr,- „Férjemnek hív ő engem, és nem mond többé Baálnak” (16-18) Isten itt arra emlékeztet, hogy a pusztai vándorlás alatt is ő adta az életet, fenntartó eledelt termőföld nélkül, ő adott termékenységet a férfiaknak és nőknek, ő adta mindazt a gyönyörű élményt, ami az életszolgálatot kíséri. Istennek nincs teste, érzelmi élete, de a tiszta szeretet kísérő jelenségeit ki tudja fejezni az emberi kapcsolatokkal: a családi életnek a testi, érzelmi élet nem a legfőbb jellemzője. Sokkal inkább a szeretet lelki kötelékei, a hitvesi hűség, a gondoskodó jóság adja a házastársi értékeket. Ezért mondja a próféta által az Úr: Közte és a választott nép között olyan szoros és szellemi örömökben gazdag boldogság van, hogy ezt csak a férj és feleség tiszta örömével lehet érzékeltetni. Isten ezt is leíratja a prófétával: „És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat”. (21-22) Izrael királysága ezután elpusztult, népe fogságba került. Miután vége lett a fogságnak a maradék visszatért. Évszázadok múlva a délen, Betlehemben született Messiás földi élete nagy részét kemény munkával északon töltötte. Itt rengeteg csodát művelt. Néhány napot töltött délen. Apostolait ezekből a törzsekből választotta az áruló Júdás kivételével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése