Advent 2. hetének csütörtökje
„Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál”
Keresztelő János születését hosszú várakozás előzte meg. Mint minden zsidó család, Zakariás és felesége Erzsébet is igen nehezen élte meg, hogy nem született gyermekük. A szomszédok, ismerősök, de a rokonok is sajnálták őket, de végül is elfogadták, hogy Isten zárta be Erzsébet méhét, magtalan, utód nélkül fognak meghalni. Ebbe már annyira beletörődtek, hogy amikor Gábor főangyal a templomban felkereste Zakariást esti papi tevékenysége közben,ott a szent helyen közölt vele az Úr akaratát, hogy fia születik, aki majd a Messiás előfutára lesz, az idős pap elámult, aztán felocsúdva meglepetéséből, kétségbe vonta az angyal szavainak hitelességét. Ezért viszont kilenc hónapos némasággal sújtotta őt az angyal. Amikor lejárt a szolgálata és hazamehetett, mindenki csodálkozott némaságán, de végül is beletörődtek ebbe is. A visszatérés után Erzsébet fogant, de nem merte megmondani senkinek, mert félt, hogy téved, és ennek a szégyenét már nem merte vállalni. De amint előre haladt az idő, a kis magzat egyre jobban meglátszott alkatán, majd a hatodik hónapban váratlanul megjelent Mária és a szíve alatt hordott Messiás, akkor már sejteni kezdték, hogy Istennek magasabb céljai vannak Zakariás és Erzsébet kisgyermekével. Az édesanya a szíve alatt táncra perdült magzata viselkedéséből következtetett arra, hogy valami rendkívüli történt vele. Aztán Szentlélektől megtudta, hogy „Urának anyja jött el hozzá" (Lk 1,43), nagyon boldog lett. Akkor értette meg, hogy rengeteg imája és megaláztatása termette meg gyümölcsét. A nyolc napos kisded körülmetélésekor viszont a névadást Zakariás írása döntötte el: „János az ő neve" (63). Mintegy azt fejezte ki megnyilatkozásával: A nevét nem én adom. Istentől kapta. Ezzel viszont letelt a büntetése, megszólalt, és elmondta, fiának születése is csodálatos ajándék, de sokkal jelentősebb titkokat fed föl ez az esemény: Isten beteljesíti az Ábrahámnak tett esküjét: Dávid Fia, a Messiás is megszületik. Ennek a kisfiúnak pedig az lesz dicső küldetése, hogy ő fogja előkészíteni útját. (Lk 1,57-65) Ekkor hangzott el a jelenlévők közül valakinek az ajkáról ez a kérdés:"Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: Mi lesz ebből a gyermekből? Mert az Ur keze volt vele": (66) Harminc év múlva válaszolt erre a kérdésre Jézus: „Bizony, mondom nektek, asszonyok szülötti között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11,11) Óriási dicséret! Ott volt az egész Ószövetség: Ábrahám, Mózes, Dávid. Jézus ítélete viszont megfellebbezhetetlen. És jön a másik meglepetés: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála" (11) Minden keresztény, ma is, ennél az utolsó ószövetségi prófétánál, a Messiást mindenkinek bemutató Jánosnál, nagyobb. Nagyobb, mert az Újszövetségnek vagyunk kitüntetett tagjai. Elgondolkodunk: ha mi ennyire nevesek vagyunk Istenünk rendjében, akkor miért félünk? És igen nagy kérdés: Többen is akadnak az újkori szektások között, akik dicsekszenek, hogy ők visszataláltak Isten igazi szövetségéhez. Oda, ahol a legnagyobb Keresztelő János, de ahol mi vagyunk, és hitehagyott keresztény testvéreink voltak, mindenki nagyobb még Jánosnál is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése