Nemzetek 3.

Nemzetek

 
elmélkedés harmadik rész 

A nemzetek életében a gonoszság átöröklése igen komoly problémákat okozott, mert emberi erővel nem lehetett megszüntetni nemzedékeket sújtó hatásait. Az ószövetségi választott nép Jeruzsálem első pusztulása után többé nem volt önálló ország. E tekintetben Jézus Krisztus megváltó halála hozott gyökeres változást. Meghalt a bűnökért,„Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, és a keresztre szegezte, lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket és diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,14-15) Mennybemenetele után pedig elküldte a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Az első pünkösd megtérőinek ezt a felszabadító érzést hirdette meg Szent Péter: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől! Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek.” (ApCsel 2,40-41) a keresztség szentsége ugyanis eltörli az áteredő bűnt, és a keresztség előtt elkövetett minden más bűnt is. Így ki lehet állni a gonosz nemzedékből és az őket súlytó büntetésekből. Beteljesül rajtuk az Ábrahámnak adott ígéret: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Szent Péter, az első pápa is így nyilatkozik a keresztényekről: „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok,hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép” voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára egykor nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek”. (1Pét 2,9-10) Megszűnt tehát a régi kiválasztottság, amely a testi származásra épült, és új keletkezett: a christianus, vagyis a krisztusi ember, a keresztény. Szent János evangéliuma bevezetőjében ír erről: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.” (Jn 1,12-13) Ugyanő visszatekint a nemzetek eredeztetőjére, e nemes gondolat ősforrására, Istenre, aki megtestesült Fián, Jézus Krisztuson keresztül mintegy újra indította a nemzetek testvériségének és sértetlen „nemzeti” jellegének lehetőségét: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” (1Jn 5,1) „Van tehát két nemzedék, illetve két világ, amelyek között kapcsolat van; a keresztényeknek az a kötelességük, hogy kifogástalanok és szentek legyenek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyogniuk, mint csillagoknak a mindenségben, bemutatva neki az élet Igéjét”. (BTSZ 980) „Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben”. (Fil 2,14-15) Ez a megállapítás akkor is igaz, ha látszólag többet érnek a világiasan gondolkodó és ügyeskedő nem-keresztények. Jézus a hamis intézőről szóló példabeszédében mond erről ítéletet: „a világ fiai a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16,8)