Advent 3. hete szerda
Ter 49,2.8-10; Mt 1,1-17
„Júda, téged dicsőítenek majd testvéreid, ellenségeid nyakán lesz majd kezed”
Minden katolikus hívőnek tudni illik, hogy az első három és félszázados időszakban az Egyház csak Jézus feltámadását ünnepelte a liturgiában az év összes vasárnapján. Nagyobb ünneplésre mód sem nyílott, hiszen kétszázötven évig véres keresztényüldözés volt érvényben a hatalmas Római Birodalom egész területén. Ennek akkor szakadt vége, amikor 312-ben Róma mellett a Tiberis folyó Milvius hídja közelében Konstantin legyőzte vetélytársát, Maxentiust, és ő foglalta el a birodalom trónját. A kétes kimenetelű ütközet előtt kereszt jelent meg Konstantinnak. Felirat volt körötte: „E jelben győzni fogsz”. A pajzsokon, hadi jelvényeken reggelre mindenütt ott díszelgett a kereszt. Konstantin, akinek édesanyja keresztény asszony volt, győzött. Azonnal érvénytelenítette elődei keresztényüldöző parancsait, és 313-ban Milánóban ünnepélyes császári edictumban kihirdette a Keresztény Egyház polgárjogait. Ennek egyik következménye az volt, hogy az Egyház földet birtokolhatott. Maga Konstantin négy gyönyörű bazilikát építtetett Rómában. Így kialakulhatott az ünnepélyes liturgia. Ekkor kezdték összeállítani a fontosabb ünnepeket. Abban az időben ismeretlen volt a névnap, csak a születésnapot tartották. Jézus születésnapját nem ismerte senki. Szerettek volna nagyon szép napot találni a világ Urának. Ezért esett a választás a legnagyobb római pogány ünnep, a Sol invictus, a téli sötét által le nem győzött napisten üresen maradt ünnepnapjára, december 25-re. Ehhez az önkényesen választott születésünnepléshez akartak illő előkészületet rendelni, hogy Urunk eljövetelét (Advent) felkészülten várják. Először nyolc napos volt az a felkészülés (dec. 17-24), és csak idők folyamán alakult úgy, hogy négy vasárnap és a hozzájuk csatolt köznapok hajnali miséje emlékeztessen minden hívő embert a több ezer éves Messiásvárásra, az idei karácsonyi ünneplésre, és a nagy találkozásra Krisztussal a végítéleten. Ezért ilyen a szentírási olvasmányok beosztása is. Az ószövetségi olvasmány visszaidézi Ábrahám idejét, a Messiásról kapott ígéreteket hogyan adja tovább halála előtt Jákob a negyedik fiának, Júdának: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”.(Ter 49,10) Aztán az evangélium felsorolja Jézus háromszor tizennégy tagú családfáját. Így alapozza meg Jézus történelmi küldetését, a kétezer éves isteni kinyilatkoztatás megvalósulását. A fejedelmi pálca, íme, örökre Dávid Fiának kezébe kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése