Advent 3. vasárnapja
„Föllépett egy ember: az Isten küldte, és János
volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen”
Minden csodálatosan egyszerű volt a kezdet kezdetén. Itt a kezdet alatt az emberi élet kezdetét értem. Amikor Isten évmilliók alatt kialakította a semmi helyén a csillagvilágot, és létrehozta a növényi életet millió formában az egyik legkisebb naprendszer majdnem legkisebb bolygóján, a földön. Amikor létre hozta a magasabb rendű életet, az állatvilág formájában, akkor hangzott el a látható világ legfejlettebb egyedének, az embernek a létre hozása. Az első embert bonyolult élőlénnyé alakította a Teremtő. Nem ok nélkül hangsúlyozza a Szentírás, hogy a látható világ legfejlettebb fajtáját, az embert nem az állatvilág csúcsaként hozta létre, nem azt mondja, hogy egy vagy két állattestbe teremtek szellemi lelket, hanem ezt hangsúlyozza: „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.” (Ter 2,7) Te láttad ezt, Testvérem? Úgy-e, nem láttad. Ezért valaki elkezdte magyarázni, hogy minden az embertől van. A másik azt kezdte magyarázni: Minden létező önmagától van, minden egy alacsonyabb rendűből alakult magasabb rendűvé. Pedig a józan ész azt állítja: senki és semmi nem adhatja azt, amije nincs. Ezért mutatta meg az emberiség történetének késői korában Mózesnek, az egész teremtéstörténetet, hogy az ember elfogadható tényt lásson, és erre építse fel a létének alapját, az istenhitet. „A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható” (Zsid 11,3) a sátán mindezt nagyon jól tudja, de becsapja az embert, azért kellenek tanúságtevők minden igazság tanúsítására. Az üdvösség dolgaiban még inkább szükség van a tanúskodásra. Az Isten benső világát ma sem lehet látni addig, amíg az ember a földi világban él. Isten ezért ad tanúságtevőket, akik a hit természetfeletti világába betekintést nyertek. Ilyen tanúságtevő volt Keresztelő János. „Volt egy ember, az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok, felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. A pusztában kiáltó hangja vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”.(Jn 1,6) Akik hisznek a tanúknak, hallják meg buzdításukat és legyünk valamennyien tanúi a közénk születő Isten Fiának!
Minden csodálatosan egyszerű volt a kezdet kezdetén. Itt a kezdet alatt az emberi élet kezdetét értem. Amikor Isten évmilliók alatt kialakította a semmi helyén a csillagvilágot, és létrehozta a növényi életet millió formában az egyik legkisebb naprendszer majdnem legkisebb bolygóján, a földön. Amikor létre hozta a magasabb rendű életet, az állatvilág formájában, akkor hangzott el a látható világ legfejlettebb egyedének, az embernek a létre hozása. Az első embert bonyolult élőlénnyé alakította a Teremtő. Nem ok nélkül hangsúlyozza a Szentírás, hogy a látható világ legfejlettebb fajtáját, az embert nem az állatvilág csúcsaként hozta létre, nem azt mondja, hogy egy vagy két állattestbe teremtek szellemi lelket, hanem ezt hangsúlyozza: „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.” (Ter 2,7) Te láttad ezt, Testvérem? Úgy-e, nem láttad. Ezért valaki elkezdte magyarázni, hogy minden az embertől van. A másik azt kezdte magyarázni: Minden létező önmagától van, minden egy alacsonyabb rendűből alakult magasabb rendűvé. Pedig a józan ész azt állítja: senki és semmi nem adhatja azt, amije nincs. Ezért mutatta meg az emberiség történetének késői korában Mózesnek, az egész teremtéstörténetet, hogy az ember elfogadható tényt lásson, és erre építse fel a létének alapját, az istenhitet. „A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható” (Zsid 11,3) a sátán mindezt nagyon jól tudja, de becsapja az embert, azért kellenek tanúságtevők minden igazság tanúsítására. Az üdvösség dolgaiban még inkább szükség van a tanúskodásra. Az Isten benső világát ma sem lehet látni addig, amíg az ember a földi világban él. Isten ezért ad tanúságtevőket, akik a hit természetfeletti világába betekintést nyertek. Ilyen tanúságtevő volt Keresztelő János. „Volt egy ember, az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok, felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. A pusztában kiáltó hangja vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”.(Jn 1,6) Akik hisznek a tanúknak, hallják meg buzdításukat és legyünk valamennyien tanúi a közénk születő Isten Fiának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése