Az élet igéje – 2015. február
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.
„Fogadjátok
be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére!” (Róm
15,7)
Pál
apostol Rómába készült, […] ezért előzetesen levelet írt a városban élő
keresztény közösségeknek. Ezek később számtalan mártír vértanúhalálával tettek
tanúságot őszinte és mély kötődésükről az evangéliumhoz, mégis volt közöttük
feszültség, meg nem értés és versengés is. A római keresztények társadalmi,
kulturális és vallási szempontból is nagyon színes közösséget alkottak. Voltak
közöttük eredetileg zsidók, görögök, az antik római vallást követők, talán
sztoikus és más filozófiai irányzatokat képviselők közül valók is. Mindannyian
magukkal hozták sajátos hagyományaikat, gondolkodásukat és erkölcsi
beállítottságukat. Egyeseket „gyöngéknek” neveztek, mert különleges étkezési
szokásokat követtek, például vegetáriánusok voltak, vagy olyan naptárat
használtak, amely rendkívüli böjti napokat írt elő; másokat „erőseknek”
neveztek, mert szabadok voltak ezektől a kötöttségektől. […]
Pál biztos abban, hogy az eltérő meggyőződések és szokások ellenére mindenki az Úr iránti szeretetből cselekszik. Nem indokolt tehát, hogy elítéljük azt, aki másképp gondolkodik, még kevésbé, hogy megütközést okozzunk becsmérlő és fennhéjázó viselkedésünkkel. Törekedjünk arra, ami a többiek javára, egymás épülésére szolgál: a közösség és az egység építésére. (vö. Róm 14,1-23)
Ezzel kapcsolatban is cselekedjünk a keresztény élet legfőbb szabálya szerint, amelyet Pál néhány sorral korábban említ a levelében: „A törvény teljesítése tehát a szeretet” (13,10). Mivel a római keresztények nem a „szeretetnek megfelelően” jártak el (14,15), alábbhagyott közöttük a testvéri szellem, pedig ennek kellene átjárnia a tagokat minden közösségben.
Az apostol egymás elfogadásában Jézust állítja elénk példaként, hiszen Ő „sem a maga javát kereste”, hanem halálában magára vette gyöngeségeinket (vö. 15,1-3). A kereszten fölmagasztalva mindenkit magához vonzott, és elfogadta Jánost, aki zsidó volt, a római századost, Mária Magdolnát és a mellette keresztre feszített latort is.
Pál biztos abban, hogy az eltérő meggyőződések és szokások ellenére mindenki az Úr iránti szeretetből cselekszik. Nem indokolt tehát, hogy elítéljük azt, aki másképp gondolkodik, még kevésbé, hogy megütközést okozzunk becsmérlő és fennhéjázó viselkedésünkkel. Törekedjünk arra, ami a többiek javára, egymás épülésére szolgál: a közösség és az egység építésére. (vö. Róm 14,1-23)
Ezzel kapcsolatban is cselekedjünk a keresztény élet legfőbb szabálya szerint, amelyet Pál néhány sorral korábban említ a levelében: „A törvény teljesítése tehát a szeretet” (13,10). Mivel a római keresztények nem a „szeretetnek megfelelően” jártak el (14,15), alábbhagyott közöttük a testvéri szellem, pedig ennek kellene átjárnia a tagokat minden közösségben.
Az apostol egymás elfogadásában Jézust állítja elénk példaként, hiszen Ő „sem a maga javát kereste”, hanem halálában magára vette gyöngeségeinket (vö. 15,1-3). A kereszten fölmagasztalva mindenkit magához vonzott, és elfogadta Jánost, aki zsidó volt, a római századost, Mária Magdolnát és a mellette keresztre feszített latort is.
„Fogadjátok
be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére!”
Keresztény
közösségeinkben, bár „Isten mindnyájunkat szeret és meghívott az
életszentségre” (1,7), mégis jelen vannak a római közösségben tapasztalt
széthúzások és ellentétek különböző látásmódunk és eltérő kultúránk miatt.
Gyakran egymásnak feszülnek a konzervatívok és az újító szelleműek, a
nyitottabbak és óvatosabbak, a szociális kérdéseket hangsúlyozó valamint a
lelkiségre összpontosító keresztények. Ezeket a különbözőségeket erősíti az
eltérő politikai meggyőződés és a társadalmi hovatartozás. A bevándorlás
következtében […] jelen vannak a más országokból érkező különböző kultúrájú
emberek.
Hasonló helyzetek állhatnak elő a különböző egyházakhoz tartozó keresztények között, de a családban, munkahelyen vagy politikai színtereken is.
Fennáll a kísértés, hogy […] a másikat elutasítva terméketlen ellenállást tanúsítsunk egymás iránt.
Pál nem a mindent ellaposító egyformaságot ajánlja, hanem az eltérők között megvalósuló kommuniót, amely gazdagítja az embert. Levelének előző két fejezetében a test egységéről és a tagok különbözőségéről beszél, ehhez hasonlítja a sokféle karizmát, amely gazdagítja és élteti a közösséget (vö. 12,3-13). A modell nem a gömb – hogy a Ferenc pápa által említett képpel éljünk –, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amelynek különböző oldalai vannak, aszimmetrikus test, melyben a részek megőrzik eredetiségüket. „Még azoknak a személyeknek is, akik bírálhatók tévedéseik miatt, van valamijük, amivel hozzájárulhatnak mindehhez, s ezt nem szabad veszni hagyni. Olyan népek egysége ez, amelyek az egyetemes rendben megőrzik sajátosságaikat; a személyek összessége egy társadalomban, amely a valóban mindenkit magában foglaló közjót keresi.”
Hasonló helyzetek állhatnak elő a különböző egyházakhoz tartozó keresztények között, de a családban, munkahelyen vagy politikai színtereken is.
Fennáll a kísértés, hogy […] a másikat elutasítva terméketlen ellenállást tanúsítsunk egymás iránt.
Pál nem a mindent ellaposító egyformaságot ajánlja, hanem az eltérők között megvalósuló kommuniót, amely gazdagítja az embert. Levelének előző két fejezetében a test egységéről és a tagok különbözőségéről beszél, ehhez hasonlítja a sokféle karizmát, amely gazdagítja és élteti a közösséget (vö. 12,3-13). A modell nem a gömb – hogy a Ferenc pápa által említett képpel éljünk –, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amelynek különböző oldalai vannak, aszimmetrikus test, melyben a részek megőrzik eredetiségüket. „Még azoknak a személyeknek is, akik bírálhatók tévedéseik miatt, van valamijük, amivel hozzájárulhatnak mindehhez, s ezt nem szabad veszni hagyni. Olyan népek egysége ez, amelyek az egyetemes rendben megőrzik sajátosságaikat; a személyek összessége egy társadalomban, amely a valóban mindenkit magában foglaló közjót keresi.”
„Fogadjátok
be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére!”
Az élet igéje határozottan arra hív, hogy ismerjük fel a másikban a
pozitívumot, ha másért nem, hát azért, mert Krisztus az életét adta azért az
emberért is, akit én képes lennék megítélni. Az ige arra hív, hogy figyeljünk
oda, hagyjuk el az önvédelmi mechanizmusokat, és legyünk nyitottak a
változásra, fogadjuk el tisztelettel és szeretettel a különbözőségeket, hogy
valóban sokszínű és mégis egységes közösséget alkothassunk.Ezt a mondatot az evangélikus egyház a 2015. év igéjének választotta […]. Egymás befogadásának jele lehet a különböző egyházak tagjai részéről, ha ebben a hónapban közösen törekszünk a megvalósítására.
Így egy szívvel, egy szájjal dicsőíthetjük Istent (15,6), mert ahogy Chiara Lubich mondta a genfi Szent Péter református katedrálisban: „A jelen kor […] mindannyiunktól szeretetet, egységet, kommuniót és szolidaritást kíván. Az egyházakat is arra hívja, hogy állítsák helyre az évszázadokon át széttöredezett egységet. Ezt kéri tőlünk az ég: a reformok reformját. Ez az első lépés az egyetemes testvériség megvalósítása felé. A világ ugyanis akkor fog hinni, ha mi egy leszünk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése