Nagyböjt harmadik hetének keddje

Nagyböjt harmadik hetének keddje

„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival”

Mielőtt bármely nem-istenhívő közösség haragra gyúlna hogy egy királyt emlegetek a Biblia nyomán, a római katolikusok másfél milliárdos közösségéhez szólva nem veszem kellő módon figyelembe, hogy az emberek manapság a demokrácia odaadó hívei, meg kell mondanom, hogy a modern királyságokból személy szerint cseppet sem kérek. Mindennap az Atyaistenhez küldött imádáságaimat ezzel a záradékkal fejezem be: Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen. Ezzel a záradékkal milliószor tanúságot teszek arról, hogy fejemben a világ dolgaival kapcsolatban minden renden van, mert tudom, hogy egyetlen Úr uralkodik öröktől fogva örökkön örökké nemcsak földön, hanem a mérhetetlen nagy csillagvilágon is. Azon sem csodálkozom, hogy Isten nem tart naponta számonkérést sem az emberi szemmel beláthatatlan kozmoszon, mivel a mindenséget minden pillanatban egyszerre tökéletesen átlátja mindenféle könyvelés nélkül. A csöppnyi föld milliárdos nagyságrendű növényei, megszámlálhatatlan állata, sosem szegi meg a természetébe beleoltott ösztönöket. Azok az egy-isteni akarat szerint élik le életüket. Amit tudni lehet, igyekeztem megtanulni, mert az igazi igazság a Rend alapja, ahogyan Isten egységesen elrendelte. Amit tudni a szó szoros értelmében nem lehet, azt a hit, a hihetőség és a hiendőség szabályai szerint hiszem. Ebben nemcsak a tanító bácsiknak és néniknek, tanár uraknak, nagyhírű egyetemi professzoroknak van igen kiváló érdemük. Az én nagyeszű, rendíthetetlen jellemű és szorgalmas Édesapámnak, hat gyereket szülő, rengeteget dolgozó Édesanyámnak legalább annyit köszönhetek, mint tanítóimnak. Ma is meghatottan hallom emlékeim között sokszor felcsendülő tenorján: „Isten, ki fent uralkodol a csillagok felett, és bölcsen végzed dolgaid a fellegek felett: Hozzád emelkedik ma a föld szegény fia, és kér, hogy mindig  figyelmezz buzgó imáira! Csak az ember felejt el, akinek észt adál, s akit legjobban szeretvén  képedre alkotál”Nem jelentett értelmi konfliktust, hogy megértsem Jézus Krisztus példabeszédét: „Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott neki. Ez babiloni mértékkel számítva hárommillió-harmincezer kg ezüst. A szerencsétlen vagy gonosz adós könyörgésére egyetlen szóval elengedi a király ezt a töméntelen adósságot. Csodálkozunk? Neki milliárdszor milliárd mérhetetlen súlyú csillaga van, és jó szíve. Ám amikor elmondják neki, hogy kimenet a megajándékozott szerencsefi egy szolgatársának száz Ft tartozásért a torkát szorongatta, a király az irgalmat visszavonva kemény igazságossággal azonnal örökös börtönre, mondhatnánk pokolra vetette családjával együtt.