Évközi 22 hét kedd

Évközi 22 hét kedd   
1Tessz 5, 1-6. 9-1; Lk 4, 31-37
„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok”

Krisztus Urunk nem hagyta hallgatóit, főként tanítványait, kétségben a felől, hogy Isten nemcsak kimérte minden embernek az Isten országa javára végzendő tennivalóit, de keményen el is fogja számoltatni az összes embert, aki eljutott esze és akarata használatára. Azokat, akik megismerték Isten országának alaptörvényeit, az igazság és a szeretet parancsát, a tízparancsolatot, a Szentírásban közölt isteni üzeneteket, az elszámolás sokkal részletesebben érint, mint a tájékozatlanokat. Viszont ha ezek lelkiismeretesen teljesítették Atyánk akaratát, olyan bőséges jutalmat nyernek a mennyországban, amit a többiek csak őszintén bámulni tudnak. Irigyelni azért nem tudják, mert az üdvözültek nem tudnak irigykedni. Akik nem hallották Isten üzenetét, azok sem mentesülnek a szigorú számonkéréstől, mert Isten előrelátóan minden emberszív hústábláiba beleírta természettörvényként, hogy az emberföldi élete során szorgalmasan dolgozzék mások boldoggá tételén, gyakorolja az igazságot. Aki nem ezt teszi, nem gyűjt kincseket a mennyország számára földi élete során, az nem kap örök boldogságot, vagyis örök szenvedés lesz a sorsa. Szent Pál a mai levélrészletében ezt mondja ki érthetően, vitathatatlanul a keresztényeknek:„Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! Ha másból nem okosodhatnak az emberek, lelkiismeretük figyelmeztetésére hallgassanak, ami adott időben félreérthetetlenül és megfellebezhetetlenül megszólal a legelvadultabb istentelenben és a legelvetemültebb gonosztevőben is. De a józan eszét is használhatná mindenki. Amikor észreveszi, hogy a becsületes emberek dolgoznak egy-egy hónapig, hogy keressenek annyi munkabért, amennyi elegendő a következő fizetésig a különféle fizetnivalókra. A szabályos ember kidolgozza az előírt munkás éveket, mert számít arra, hogy utána munkája és a befizetett járulékok ellenértékeként nyugdíjas vagy betegségtől sújtott állapotában is lesz miből megélnie. Ezeket látva ép ésszel mindenkinek következtetnie kellene a belénk oltott isteni szikrákból, hogy életünk egésze is ehhez az általános törvényszerűséghez van igazítva, és a földi élet zárultával egy boldog, el nem évülő nyugalmi állapot következik. Ezt is ki kell érdemelni. Hitünk tanításából biztosan tudjuk, hogy halálunk pillanatában örök bíránk, Jézus Krisztus elé kerül a lelkünk személyünkkel együtt. Ő igazságosan megítél minket tetteink alapján. Aki teljesen az igazságot és az önzetlen szeretetet szolgálta egész életében, annak azonnal megadja az örök boldogságot, beleértve azt is, hogy a feltámadás után a teste is követi majd az a lélek állapotát. Aki tette a jót, de voltak hiányosságai, pl. adósságokat hagyott maga után, amíg azokat nem rendezi valamelyik utód, a mennyország helyett tűzben kell tisztulnia. A hitetlenek és más súlyos bűnben lévők pokolba kerülnek.Ezekkel a tényekkel foglalkozzunk. A végítélet, pedig elközelget, amikor az Atya akarja.