Az Irgalmasság Szent Éve 92.
Az Úr
Szolgája - Második elmélkedés
Izajás próféta Ebed Javeh ének-sorozatának első része a könyv 42,1-9-
fejezetében található. Isten Szolgája tökéletesen megérti az Úr akaratát és
hűségesen teljesíti azt minden percben. Ennek megfogalmazása a Fiúistenben
öröktől fogva élt, hiszen az Atya a világ teremtése előtt már úgy tervezte,
hogy Fia idők folyamán felveszi az emberi természetet. Ennek célja az volt,
hogy Isten végtelen tökéletessége legyen minden teremtmény ősmintája. A Fiú az
Atyának tökéletes képmása, kimerítő önismerete. Ha felvesz isteni természete
mellé egy teremtett emberi természetet, ezen keresztül valóban Isten képmása
lesz minden teremtmény. Emberlelke a szellemvilág, emberi teste pedig az egész
anyagvilág formája lehet. Ehhez a vállaláshoz még hozzá jött az emberek
bűnbeesése után a másik nagy feladat: az emberi nem megváltása. A Fiúisten
elvállalta engedelmesen mindkét tervet az idő kezdete előtt. Ennek hírét
először Dávid király és próféta hallotta kinyilatkoztatásban: „Sokat tettél
értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki
sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba
vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted
fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme,
eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt
akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,6-9) a Szolga emberi
alakjában igényli ennek az emberfeletti feladatnak teljesítéséhez a Szentlélek
erejét. Mint fentebb is idéztük: „íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet”. (Iz 42,1) Jézus maga
is hivatkozik erre a názáreti zsinagógában: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent
föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást
hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a
megtörteket, és hirdessem az Úr esztendejét”. (Lk 4,18-19) Jordán partján ez a
megerősítés Keresztelő János és mások szemeláttára megtörtént, amikor Jézus a
jánosi keresztséget felvette, felballagott Jordán medréből a partra, föléje
szállt a Szentlélek galamb alakjában, és fölötte lebegett. A Szentlelket
árasztó Atya pedig a mennyből adta minderre pecsétjét: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik”.(Mt 3,17) Isten Szolgája csodálatos jellem. Ennyi
tökéletesség senki másban nem található. Alázatos: „Nem kiált, nem emeli föl
hangját, és nem hallatja az utcán” (Iz 42,2), vagyis nem dicsekszik, nem tart
diadalmenetet, mint a földi nagyságok. Az Ő dicsősége a szenvedés és a
kereszthalál jutalma lesz. (Jn 17,1-2) a Szolgáról viszont ezt jövendöli
Izajás: „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja
el, hűségesen visz igazságot”. Kihez hű? Atyjához, akiről gyönyörű példabeszédet
mondott: nem ápolgatja haragját nyegle fia súlyos sértése miatt, hanem
visszavárja, öleléssel fogadja, emberi méltóságát visszaadja neki, és megvédi
méltatlankodó idősebb fia ellen. Közben igazságos, nem kisebbíti hűséges
gyermeke örökségét. (Lk 15,11-32) De hűséges önmagához is: hiszen azért jött,
hogy megmentse, ami elveszett: „Az Emberfia nem azért jött, hogy a lelkeket
elveszítse, hanem hogy megmentse”. (Lk 9,56) Jézus a jó szolgákról mondott
példabeszédében a kitartó hűséget dicséri és minősíti örök jutalomra méltónak
(Lk 12,38) Izajás pedig előre megjövendöli magáról az Isten Szolgájáról: „Nem
alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön” Ez pedig
túlmutat a Szolga földi életén is, mert a történelem tanúsága szerint ma is kemény
küzdelmet kell vívnia a gonoszság ellen. És tanítására várnak a szigetek.”
Egyszerű lenne azt gondolni, hogy az akkori zsidóság által ismert szigetekről
van szó, amelyekre már az apostolok elvitték az evangéliumot. Rengeteg sziget
vár most is Jézusra, nem a kincseiket kisajátító kalandorokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése