Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2016. március 4., péntek

Az Irgalmasság Szent Éve 95.



Hetedik elmélkedés


„Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!” (2Jn 3) „Legyetek hát tökéletesek, amint Mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48) „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7) „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: ’Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket”(9,13) „Ha tudnátok, mit jelent:Irgalmaís ságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat” (12,7) (Jézus ezt Ozeás prófétától veszi át) Ennek a gyengédségnek közel kell vinnie a nyomorulthoz, amint oda kellet mennie az irgalmas szamaritánusnak a félholtra vert zsidó sebesülthöz, sőt még utólag napi ápolást, majd később áplási díjat kellett fizetnie, amikor munkája miatt ezt már személyesen vállalni nem tudta. (Lk 10,25-37) Érdemes elolvasni Mt 18,25-35 fejezetet:két fizetni nem képes szolga és a számonkérő pénzkölcsönző uraság történetét. A királynak 10.000 talentummal (1 taletum több mint 3 kg ezüstgömb) tartozott. A királyt knyörögve kérte az adós szolga: légy türelmes, mindent kifizetek. A király tudta, hogy erre az adós soha sem lesz képes, de megesett rajta a szíve, elengedte az egész összeget mindaddig, amíg nem értesült arról, hogy tőle távozóban megverte egyik szolgatársát, mert ott helyben száz Ft-os adósságát nem tudta megadni. Az igazságos király ezt hallván visszavonta nagylelkű engedményét. Jézus szerint így jár az, aki embertársához kegyetlen, Istenhez viszont élete sok-sok bűnét nem tudja, nem hajlandó szentgyónással elrendezni. A mennyei boldogság helyett megérdemli az örök poklot. János apostol szerint: „Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott” (a bérmálás szentségében) Tartjuk-e a meghitt kapcsolatot vele?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése