Az Irgalmasság Szent Éve 241.

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

„Ekkor odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: Miért beszélsz nekik példabeszédekben? Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte --, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen nekik, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amijük van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük,  nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely Így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a  szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta” (Mt 13,10-17) Mi jellemző a ma emberére? Mindezt hogy látjuk másokban, akik a kortársaink, vagy ami még kényesebb: a családunk tagjai, testvéreink, netán szüleink, esetleg a nagy lélekrontó ateizmus hagyott rajtuk meg-nem-változtatható tüneteket!? Büszkén húzzuk elő a táskánkból vagy zsebünkből a legmodernebb telefont, sokan büszkék arra, hogy a nagyvilág minden táján jártak már, de ágyhoz vagy tolószékhez kötött nagyszüleiket, kevésbé gazdag rokonságukat talán nem is ismerik. Jó lenne megjegyezni, hogy ez  a földi élet nem a boldogság örök terepe, hanem a boldogító, önfeláldozó jótevőké, akik tudják és gyakorolják, hogy ennek a földi játéknak egyszer végeszakad, a pénzünk, házunk, mindig legmodernebb kocsink itt marad, másé lesz, még az agyondédelgetett testünkből is kiragad az isteni végzés, és el kell indulnia hihetetlen sebességgel a lelkünknek Jézus Krisztus ítélőszéke elé. Ott egyetlen  kérdés létezik: mennyi jót tettél másokkal?