Évközi 22. hét péntek
Aki mindent egyszerre akar elmondani, az többnyire
semmit sem mond. Aki keveset mond, de lényegre törően, az a kevésben meg tudja
sejtetni a mindent. Mint Szent Pál ezzel a képpel, hogy a pap, az igehirdető, a
lelkipásztor csak szolga és intéző. Nem túl hízelgő szavak, de pontosak. A
szolga elszámolással tartozik Urának, az intéző úgyszintén. Ebből az is
következik, hogy amit Ura parancsol, azt nem hághatja át, a rábízott üzenetet
még a hallgatóság megnyerése kedvéért sem torzíthatja el, hamisíthatja meg. Természetesen
tudni kell a Krisztustól kapott kinyilatkoztatást megfelelően előadni, más
szavakkal és módszerekkel a kisgyerekeknek és a felnőtteknek, a gyöngéknek és
az elszántaknak, a bűneikhez rejtetten vagy nyíltan ragaszkodóknak és a
bűnöktől mindenáron szabadulni akaróknak, ám ez az alkalmazkodás nem mehet
odáig, hogy a hit tartalmát, a misztériumokat, Isten felfoghatatlan, de
befogadható és éltető titkait, illetve az Egyház szentségeit eláruljuk.
Ez sokszor magányossá, meg nem értetté teszi a
szentségre törekvő, tehát szolgálati tisztségét lelkiismeretesen betöltő
lelkipásztort, és bizony fájdalmas küzdelmeket, lelki kínokat okoznak neki azok
a hívek, akik arról akarják meggyőzni, hogy a kor erkölcseihez – vagyis
erkölcstelenséghez – igazítsa igehirdetését, vagy legalább hallgasson bizonyos
témákról. De áldott ez a magányosság. Ha az Úr szolgája arra törekszik, hogy
eggyé váljon Jézussal, ha megnyitja előtte belső szobájának ajtaját, Ura
bizonyosan betér hozzá, és megerősíti küldetése teljesítésében.
Urunk Jézus, őrizz meg minket kegyelmeddel a világ
szelleméhez való alkalmazkodástól, az evangéliumi tanítás felhígításától, a Te
szentséges titkaid elárulásától. Add meg, kérünk, hogy akár megbecsülik
szolgálatunkat az emberek, akár nem, mi a Te hűséges szolgáid, megbízható
intézőid legyünk, s egyedül a Te elismerésedre, dicséretedre vágyjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése