Húsvét hétfője
A
húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt, s alighogy véget ért az
ünnep, ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. Az a
tanácskozás Jézus elítélésével ért véget, ezúttal pedig feltámadásának hírét
akarják elfojtani. Mindkét akció mögött a Mammon képét öltő, gyilkos sátán áll:
Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, most a katonákat vesztegetik meg.
Minden ott folytatódik, ahol Nagypénteken abbamaradt? Látszólag semmi sem
változott: körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedik, a
történelem vakon és céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen
mindent és mindenkit, aki gőgösen azt képzeli, meg tudja változtatni a világ
sorsát.
De
vajon valóban ez a helyzet? Nézzük csak a sírtól sietve távozó asszonyokat,
akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek
Galileába. Figyeljük meg Pétert, amint a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel
eltelve, hangos szóval tanúskodik Jézus feltámadásáról. Valami mégis
megváltozott: gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos
kudarca után megszégyenülve kullogtak haza. Jézus ismét összehívja őket, és
küldetést bíz rájuk, mely az egész világhoz szól. A történelem mégsem vak és
céltalan többé – Jézus adott neki új irányt és célt, a Feltámadott. És
összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják elleplezni,
bagatellizálni, hitelteleníteni – erőfeszítéseik sorra kudarcot vallanak.
Megdicsőült Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy
a Veled való húsvéti találkozás új irányt, célt, lendületet adjon életünknek.
Segíts kilépnünk az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető
kiszolgálóinak sorából, és tedd készségessé szívünket, hogy az élet jó hírét, a
feltámadás örömét és békéjét továbbadjuk mindazoknak, akikhez küldesz
bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése