Húsvét 6. hete péntek

Húsvét 6. hete péntek
ApCsel 18,9-18; Jn 16,20-23a
„Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul”

Jézus kettős esküszóval kezdi ezt a szomorú tanítását is, mint olyan sok más nagy jelentőségű üzenetet, amelyet Szent János az utolsóvacsorai hosszú beszédében őrzött meg számunkra: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul”. (Jn 16,20) Kiknek mondja ezt Jézus az utolsó vacsorán? Tanítványainak, a tizenkét apostolból már csak tizenegynek, mert a vacsora elején az áruló Júdás elhagyta Urát és a meghitt közösséget, hogy a felkínált harminc ezüstért elárulja Jézus ellenségeinek, a zsidók főtanácsának, hogy ma este kezükbe tudja adni Jézust, mert az Olajfák hegyén ismert helyen fog éjszakázni. (Jn 13,21-30) Mi a szomorú üzenet lényege? Ma éjjel ellenségei kezébe kerül a Mester, a jámbor és szegény nép tanítója, millió betegüknek csodálatos gyógyítója, aki az egyszerű hívő zsidóknak legalább az Úr egyik prófétája volt, hiszen ők a Szentírásból Isten nagy küldötteit prófétáknak ismerték. Azoknak üzen Jézus, akik követték őt faluról városba, akik jártak húsvétkor, pünkösdkor vagy a sátoros ünnepeken a jeruzsálemi zsidó templomba, hogy hallgathassák Jézus tanítását, részt vegyenek vitáin, amelyeket a farizeusokkal és írástudókkal folytatott. Érezték, hogy Jézus sokkal többet tud, mint a megszokott tanítóik, akik több gondot fordítottak emberi vélekedések hirdetésére, mint Isten tiszta és igaz igéjére. Kik tartoztak akkoriban a „világ” gyűjtőnévvel megjelöltek csoportjába? Azok, akik nem igazán törődtek Isten dolgaival. Ilyenek voltak a zsidó materialisták, a herodianusok, akik szerint nincs túlvilági élet, sem lélek, tehát itt a földön kell élvezni minden lehető jót. A római katonaság bálványimádó volt. Néhányan azonban nemesebben gondolkodtak. Nekik Jézus esete csak egy szokványos per, annak végén pedig rutinszerű ítélet végrehajtás. – Mindezek között ott volt Ézsau népéből Heródes király, Galilea tartomány ura, és természetesen Poncius Pilátus júdeai helytartó. Ő azonban a kisebbik rosszak közé tartozott: háromszor is kijelentette, hogy Jézus bűntelen. Viszont állását féltve utált ellenségeinek, a zsidó főtanács tagjainak akarata szerint hozta meg a halálos ítéletet. Ennek a társaságnak örömére szolgált, hogy az igazság és szeretet hirdetője, forrása és célja, az Istennek rengeteg csodával igazolt Fia a keresztfán szenvedve halt meg. A tanítványok valóban szomorkodtak a nagypénteki történések miatt. A húsvét eseményei azonban Jézussal való többszörös találkozás során visszaadták hitüket, és amint Jézus előre mondta: „Most ti szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki” (Jn 16,22) Reméljük, mi itt örvendezők ezt a mennyországban együtt élvezhetjük majd.