Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap    
ApCsel 8,5-8.14-17;1Pét 3,15-18; Jn 14,15-21
„Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét”

Jézus háromszor megjövendölte tanítványainak, hogy saját népe vezetői halálra ítélik, átadják a pogányoknak, hogy a római rabszolgák módján feszítsék keresztre. A döbbenetes közlés után mind háromszor hozzá fűzte hogy harmadnapra dicsőségesen feltámad, mégsem voltak nyugodtak. Láttak már három feltámasztást, amit Jézus, mint az élet és halál Ura vitt végbe, de hogy ő legyen a halott, és feltámadjon, ezt nem tudták sem megérteni, sem elfogadni. Most pedig búcsúzik tőlük: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?“ (Jn 14,1-2) Szavai kedvesek és biztatók: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek, az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik”(15-17)  Jézus tehát önmagához hasonló küldetésű Vigasztalót ígér övéinek. Kezdi is megismertetni Őt: az Atya ajándéka lesz. A már ismert nagy ajándék, a Második Isteni Személy, az Atya Fia és képmása megsejteti a másik Vigasztaló személyét: ugyanúgy az Atyától származik, mint Jézus, de magától Jézustól is. Azt az isteni természetet örökli, amelyet a Fiú csorbítatlanul kapott Atyjától ajándékba, és amelyet azonnal vissza ajándékoz Atyjának, és mint már közös tulajdont ajándékoznak a mindkettőjüktől származó Szentléleknek. Jézus, amit ígért apostolainak az utolsó vacsorán, a vigasztaló Szentlelket elküldte az első keresztény pünkösd ünnepe alkalmával. Az ünnepélyes Lélek-áradás kétféle hatást gyakorolt az ott lévőkre: az apostolok megkapták a Szentlelket, hogy egyéni életük állandó irányítója legyen. Ugyanezt kapták az egyszerű hívek is. Az apostolok pedig megkapták a hatalmat arra, hogy ők is ki tudják árasztani a Szentlelket a megkereszteltekre, vagyis kiszolgáltathatták a bérmálás szentségét. Ezért olvastuk a mai olvasmányban, hogy Fülöp diakonus Szentlélekkel telve milyen csodálatos eredményeket ért el szavával és csodatetteivel a fél zsidó, fél pogány szamaritánusok között. Mivel diakonus volt, a bérmálkozásban elnyerte a Szentlelket, de nem bérmálhatta hallgatóit, csak megkeresztelhette őket.