Évközi 9. hét csütörtök
Egyedül
Isten a tiszta forrás, mi nem vagyunk azok. Ezért ha magunkat mint forrást
kínáljuk fel testvéreinknek, óhatatlanul beszennyezzük őket. Az anya, aki
elkényezteti gyerekét; az anyós, aki mindenbe beleszólva tönkreteszi a fiatalok
házasságát; a férj, aki féltékenységével megöli felesége szerelmét, mind
ugyanott hibázik: saját szeretetének megtisztítatlan forrásából itatja azt,
akit szeret, s ahelyett, hogy az életet táplálná benne, megmérgezi őt. Csak az
Istennel egyesült ember kínálhatja fel a másik ember számára szívének forrását,
és mondhatja: Jöjj, és igyál! Hiszen maga az Úr Jézus ígéri: „Aki hisz bennem,
annak szívéből élő vizek forrásai fakadnak.” A kölcsönös szeretet azonban azt
követeli, hogy mindkét fél tiszta forrássá legyen, hogy egyikük szeretete,
szerelme se hozzon halált a másikra.
Az
Istennel egyesült ember szeretetében örök Pünkösd van: a Szentlélek szüntelen
áradása. Az evangélium szerinti házasság is csak az ilyen tiszta, kölcsönös
szeretetben állhat fenn. Az Istennel egyesült házasfelek testi önátadásában
ugyanis maga Isten van jelen. A krisztusi házasság nem csupán felbonthatatlan,
de felbomolhatatlan is, mert Isten a forrása, alapja, összetartó kapcsa. A két
ember benne járja együtt az üdvösség útját, megtapasztalva, hogy a két
főparancs nem csupán hasonló, de valójában egy és ugyanaz a valóság; nincs
többé kétféle szeretet, hanem csak egy, mely Isten belső életéből fakad. Aki
ezt megsejti, „nem jár messze Isten országától”. Aki pedig nap mint nap
gyakorolja, be is lép oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése