Évközi 9. hét kedd
Jézus
válaszának – mely szállóigévé válva sajnos leginkább különféle megalkuvások
igazolására lett használatos – sekélyes értelmezése lenne, ha csak annyit
olvasnánk ki belőle, hogy ne keverjük össze a politikát a vallással, vagy hogy
ha földi és égi hatalomnak egyaránt megadjuk, ami jár neki, békében és jó
lelkiismerettel élhetünk. Jézus a politikai provokációra is úgy felel, hogy
Istenre irányítja a figyelmet, és kijelentése – arcul csapva a római vallást –
mindenekelőtt azt juttatja kifejezésre, hogy a császár nem isten.
Nem
kötelességeink két egyenlő részre történő osztásáról van tehát itt szó, hiszen
ha az adópénz a császárt illeti, mert az ő képe van rajta, akkor mi magunk
Isten tulajdona vagyunk, mert az ő képét viseljük. A császárnak, a földi
hatalomnak tehát joga van mindahhoz, ami őt illeti, de semmihez sincs joga, ami
nem őt illeti: önmagunkkal csakis Istennek tartozunk, senki és semmi másnak.
Vagyis minden evilági teendőnket át kell hatnia Istenhez tartozásunk tudatának,
s bármit is teszünk, csak a neki való teljes önátadáson belül szabad tennünk.
Aki elsősorban arra törekszik, hogy Istennek megadja, ami az övé, az evilági
kötelességét is pontosan tudni fogja, és sem a jólét, sem a szükség, sem a
megtiszteltetés, sem a megaláztatás, sem az egészség, sem a szenvedés nem fogja
eltéríteni a helyes útról. Milyen egyszerű ez, s mi mégis hogy elbonyolítjuk!
Urunk, Jézus Krisztus, segíts kegyelmeddel,
hogy mindenekfölött arra törekedjünk, hogy amivel Istennek tartozunk, azt
maradéktalanul megadjuk neki, semmit vissza nem tartva, semmit vissza nem véve,
vissza nem lopva. Add meg nekünk a bölcsesség és az erősség Lelkét, hogy amikor
úgy érezzük, összeütközésbe kerül bennünk az, amivel a császárnak és amivel az
Istennek tartozunk, ne legyünk megalkuvók, hanem szent vértanúid és hitvallóid
példája nyomán felismerjük, hogy mit kell tennünk, s abban mindvégig hűségesen
ki is tartsunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése