Az egyetlen megengedett
extremizmus a szeretet szélsősége! – A Rimini Meeting hatodik napja
Augusztus 20. és 26. között tartják a világ
legnagyobb közéleti, vallásközi és kulturális nyári fesztiválját, a Rimini
Meetinget. A 38. alkalommal megrendezett találkozó hatodik, utolsó teljes
napjáról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora adott helyszíni tudósítást.
Ellopva az atyák örökségét – Jákob és
Ézsau címmel a
korábbi évekhez hasonlóan ismét interaktív ószövetségi hittanórára, rabbinikus
exegézisre került sor Joseph Weiler professzorral. A találkozó immár állandó
vendége, aki magát Bibliát szerető embernek vallja, hangsúlyozta, hogy a
szövegeket lassan kell olvasni, minden szónak, írásjelnek jelentősége van a
Szentírásban, nem úgy, mint egy egyetemi dolgozatban, tette hozzá
szarkasztikusan. Még egy megjegyzést megengedett magának: „Ma a Meetingen
nincsenek politikusok, lehet arra koncentrálni, ami tényleg fontos.” Kiemelte:
más vallásokkal szemben a zsidóság és a kereszténység meggyőződése, hogy az
ember sorsa a saját kezében van, amit Jákob története is jól mutat.
A nemzetközi jog professzora Jákob, „a nagy
csaló” életének legizgalmasabb részét elemezte, amikor az megszerzi az elsőszülöttséget
és az atyai áldást. „Ő is, mint a legfontosabb bibliai személyek, elkövet
helytelen tetteket. De miért választja őt Isten? Azért, mert az Úr kedveli a
küzdőket, mert rájuk jellemző a változás képessége” – adta meg a választ
Weiler.
Amikor Jákob a bátyjának felkínálja a tál
lencsét, az elsőszülöttség jogáért cserébe, az bizonyíték arra, hogy az idősebb
testvér nem a kiválasztott: „kevésre becsülte az elsőszülöttség jogát”. Rebeka
– látszólag ok nélkül –megkéri Jákobot, hogy engedelmeskedjen neki Izsák
megtévesztésében. Jákob válaszából érthető, hogy tudatában van a vállára kerülő
felelősségnek. Ettől a pillanattól az élete kínszenvedés lesz, és hatalmas
személyes árat fog fizetni, azonban ő a zsidó-keresztény hagyomány atyja.
Ez a történet emlékeztet a tapasztalat értékére
– tette hozzá a különleges hittanóra másik vezetője, Stefano Alberto atya, a
milánói Szent Szív Katolikus Egyetem docense. – A Biblia világa titokzatos, de
családias: „az én útjaim nem a ti útjaitok”. Nem elég megérteni, már tudni
kell: ez a kihívás, mert a tét az üdvösség, ugyanakkor teljes szabadságunkat
kockára kell tenni. Nem fatalizmus, nem spiritualizmus, hanem egy olyan terv a
mi történetünk, amely túlmutat rajtunk és megelőz bennünket, de nélkülünk nem
történhet meg az időben és a térben – hangsúlyozta befejezésként.
A Rimini Meetingen közel 3000 önkéntes dolgozik
16 nemzetből. Ők maguk fizetik utazásukat, szállásukat, de még étkezésüket is,
a fél napi munka mellett részt vesznek a programokon. A legmesszebbről érkezett
önkéntes Peruból érkezett a egyhetes rendezvényere, amelyről sokat hallott. De
ami minden elképzelését felülmúlja, az az, hogy itt olyan szeretettel fogadták,
úgy ölelték át, ahogyan az apja. Bár csak kávét főz, szendvicseket készít, de
élete legszebb élménye a találkozón való részvétel. Itt mindenkinek feladata,
felelőssége van, olyan, mint egy nagy gépezet. Mindenki nélkülözhetetlen és ez
adja azt a gazdagságot, amiben itt részesülhettem – mondja.
Augusztus 25-én Sabino Cassese nyugalmazott
alkotmánybíró és Joseph Weiler beszéltek a demokráciák összeomlásáról. Többek
között elhangzott az is, hogy a patriotizmus szitokszóvá vált sok
országban, pedig van nemes jelentése is, benne van az atyaság, a felelősség. A
mai demokrácia arra vannak redukálva, hogy néhány évente szavazni lehessen
arról, ki kormányozzon… Ez piaci demokrácia: ha valami nem működik, váltsuk le
a kormányt.
Cassese három okát említette a demokrácia
válságának: a bevándorlók korlátozott választójogát, a terrorizmust és a
csalódottságot a közvetlen demokráciában. Befejezésként elhangzott: ma szükség
van arra, hogy visszahozzuk a kötelességek kultúráját, amelyben mindenki az
egész részének érezheti magát, és az ebből fakadó felelősségnek tudatában van.
Csak így lesz képes a demokrácia visszanyerni eredeti szerepét.
A nihilizmustól a dzsihadizmusig – a
civilizáció helyreállításának kihívása a közéletben címmel Brian Grim vallásszabadsággal
foglalkozó amerikai professzor és Olivier Roy francia történész, iszlám és
Közel-Kelet szakértő elemezték a helyzetet. Brian Grim kifejtette: „sok
muszlim úgy látja a nyugatot, hogy a társadalom Isten, remény nélkül él. A
fiatalok együttműködése és egymás megismerése megakadályozza a radikalizmust.”
A professzor bemutatott egy vallásközi kezdeményezést, azt a tízhetes vezetői
kurzust, amelyet az Irgalmas Szamaritánusról neveztek el. Itt keresztények és
muszlimok együtt dolgoznak és tanulják gyakorlatba átültetni azt, amit a
példabeszéd tanít. Mindez lelki perspektívát ad, bevezet a valóságba, növeli a
felelősséget. A videón bemutatott tanúságtételek után az amerikai előadó
hangsúlyozta: „Feltehettek egy-két kérdést, esetleg hármat, de a harmadik ez:
»Mit tudtok tenni ti magatok?«”
Olivier Roy azzal kezdte hozzászólását, hogy a
vallásos terrorizmus nem új dolog, de az öngyilkos merényletek viszonylag igen.
A terroristák elutasítják a múlt örökségét és nem is akarnak semmit örökségül
hagyni. Ez a nihilizmus. Mintegy el akarják tüntetni a történelmet, a
társadalmat – mindezt a múlt és a kultúra gyűlöletével. Nemcsak keresztény,
hanem muszlim szent helyeket is elpusztítanak. Apokaliptikus elképzeléseik
vannak és csalódottak: úgy látják, nem érdemes ebben a társadalomban élni.
Ugyanakkor hisznek az örök életben, biztosítani akarják az üdvösségüket.
Egyszerre nihilisták és individualisták. Ami félelmetes velük kapcsolatban, az
nem maga az erőszak, hanem a halál szeretete. Erős a kapcsolat a nihilizmus és
a vallásos kultúrától való eltávolodás között – tette hozzá.
A francia történész szerint lelki, vallásos
téren úgy lehet harcolni a terrorizmus ellen, hogy felmutatjuk a kereszténység
gazdagságát. Fel kell kínálni egy spirituális lehetőséget, kulturális hidakat
kell létrehozni – mondta.
Az Amikor a vallások reményt adnak – a
pápa Egyiptomban elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen Javier
Prades López, a Madridi San Dámaso Egyetem rektora; Mostafa El Feki, az
alexandriai könyvtár igazgatója; Aly Sayed Mahmoud újságíró, az Al-Ahram
egyiptomi napilap főszerkesztője voltak a résztvevők. A beszélgetést a
moderátor, Wael Farouq, a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem egyiptomi
származású professzoraígy vezette fel: Nem emlékezhetünk meg Kairó öröméről
anélkül, hogy ne gondolnánk Barcelona fájdalmára. Szavait az együttérzés rövid
csendje követte.
Elsőként Prades atya kapott szót: „A pápa azért
ment Egyiptomba – mondta, – hogy betöltse a szívek ürességét, eloszlassa a
sztereotípiákat.” A Szentatya beszédéből kiemelte: „Az egyetlen megengedett
extremizmus a szeretet szélsősége! A szélsőségesség bármely más formája nem
Istentől jön, és nem tetszik neki.”
Különösen érdekes volt a beszélgetésben, hogy a
spanyol atya kivételével muszlim vallású egyiptomiak beszéltek az egyházfő ez
év április végi látogatásáról. Ők azt tartották fontosnak elmondani, hogy a
pápa mint a béke követe látogatta meg Egyiptomot, amint Twitter-üzenetében is
írta. A történelmi látogatás, amelynek mottójául Ferenc pápa egyetlen szót
–testvériség – választott, áldás volt az egyiptomi népnek, ajándék az égből. Az
aznapi újság egyetlen témája is a pápa látogatása volt. A nép arról beszél,
hogy kis csodákkal volt tele ez a két nap. A pápa jelenléte nem tagadja a
valóságot, de megváltoztatja a nézőpontot. A stadion, ahol egy merényletben
korábban sokan meghaltak, az imádság helyévé vált. Ez a megváltozott nézőpont
reményt kelt. A vallások a megújulás mozgalmai, egy magasabb értéket akarnak
létrehozni, mindhárom nagy monoteista vallás ezekről az emberi nem számára
általános értékekről beszél. A terrorizmus viszont az egész emberiség
ellen irányul. A beszélgetés résztvevői abban is megegyeztek, hogy a
látogatás pofon volt az erőszakpártiaknak.
A napi sajtótájékoztatón kérdésekre válaszolva
Olivier Roy történész kijelentette: „Természetesen az iszlám radikálisok
olyan célpontokat keresnek, amelyek nagyobb jelentőséget biztosítanak
akciójuknak, a pápa megfenyegetése beleillik ebbe a képbe. Legtöbbjük olyan
ember, aki nem rendelkezik vallási múlttal, aki a radikalizmus irányába mozdult
el, és aki behódolt az ISIS perverz narratívájának.”
Javier Prades López, a Madridi San Dámaso Egyetem
rektora pedig arról beszélt: „egy ideológia ellen nem lehet egy másik
ideológiával küzdeni, csak az emberi tapasztalat elmélyítésével. Az út, amelyen
járni kell, az, hogy ne gyűlöljünk, de ne is engedjük magunkat a terrorizmus
által legyőzni, az emberi tapasztalat elmélyítése, komolyan vétele. Megkérdezni
magunktól: Mik a lényegi részei a mi életmódunknak? Mi a módja emberségünk
visszanyerésének? Hosszú és fáradságos folyamat az, amely majd megfelelő
választ adhat erre a kérdésre.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése