Keresztelő Szent János halála
Heródes
ugyan börtönbe vetette Keresztelő Jánost, a valóságban mégis épp ellenkező utat
jártak be: Heródes egyre inkább megkötözötté vált, Keresztelő Szent János
viszont fokozatosan egyre szabadabb lett. Heródest megkötözte buja szenvedélye,
mely testvérétől elcsábított feleségéhez fűzte; megkötözte az a
meghasonlottság, hogy bár tisztelte Keresztelő Jánost, szívesen hallgatta is
őt, de azt az igazságot, mely rá vonatkozott, nem bírta tőle elviselni;
megkötözte felelőtlen esküje, melyet Heródiás lányának tett, s melyet azután
szomorúan bár, de teljesített; sőt megkötözte még az asztaltársaság véleménye
is, melyre inkább volt tekintettel, mint jobb meggyőződésére és
lelkiismeretének hangjára. A hatalom útja tehát számára nem a szabadság, hanem
az egyre nagyobb megkötözöttség útja lett, míg a végén arcát és egyéniségét
elveszítve szánalmas bábfigurává vált.
János
útja ezzel szemben az egyre nagyobb szabadságra jutás útja volt, mert úgy
tudott küldetéséhez hűséges maradni, hogy azt mindig Jézus Krisztushoz
igazította, s szükség esetén kész volt az ő világosságánál a maga helyét,
feladatát újraértelmezni. Ezért miközben a bilincsek között is megőrizte
prófétai méltóságát és tekintélyét, mert nem tartották fogva az emberi
szempontok és elvárások, éppen a börtönben, a rá váró vértanúság árnyékában
vált szabaddá saját korábbi szerepétől és a végidőkről szóló prófétai
víziójától is. Amikor tanítványaival üzent Jézusnak, hogy ő-e a Messiás, az Úr
válaszát megértve felismerte, hogy valóban ő az, akinek az útját egyengette,
ugyanakkor elfogadta, hogy Jézus nem pontosan olyan Messiás, mint amilyennek ő
elképzelte.
Urunk Jézus, akiről Keresztelő János azt
mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”, add nekünk
kegyelmesen, hogy életünkben mi is egyre nagyobb teret engedjünk Neked, s így
fokozatosan a Te képmásodra formálódva eljussunk az igazi szabadságra és a
mennyei békességre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése