Évközi 21 vasárnap

Évközi 21 vasárnap  
Iz 22,19-23; Róm 11,33-36; Mt 16,13-20
„Neked adom a mennyek országának kulcsait”

Nagyon sok ember volt a történelem során a hatalom megszállottja. Mindent megtett érte, hogy megszerezze. Még a becsületét is odaadta, pedig a hatalom kizárólag Istené, és Ő választottainak az emberek szolgálatára adja. „Milyen mélységesen gazdag az Isten bölcsessége és tudása! Milyen kifürkészhetetlenek szándékai, és milyen megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33) Az Atya egyedül Fiának adta át hatalmát: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,18-20) a hatalom sosem válhat öncéllá, kizárólagos feladata az Isten Országának szolgálata az igazságé és a szereteté. Ez vonatkozik mindenkire, egyházi és világi hatalom birtokosaira egyaránt. A lelkiekre vonatkozó, egyházi hatalmat Jézus Péterre hagyta. Innen alulról gyakorolhatja, amíg él, aztán utódaira száll a világ végéig: „Mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt16,18-19) Ezt a hatalmat Jézus adja, Atyja útmutatása szerint. „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” (Mt 16,17) Ezt a hatalmat öröklik Péter utódai tovább a világ végéig. Nem az előző pápa adja, nem is a bíborosok, hanem mindig közvetlenül Isten. Ezért van az, hogy a pápaválasztás előtt minden illetékes tervezhet: lehet egyénileg, lehet közösen töprengeni, de Isten akarata érvényesül. XIII. Leó pápa halála után Rampolla bíboros volt a várományos. Amikor a szavazatok szaporodtak, felállt a szombathelyi bíboros, és Ferenc József császár nevében vétót emelt. Így lett pápa X. Pius, a szelíd és alázatos velencei pátriárka, aki így fogadta el testvérei jelölését: „Elfogadom keresztnek” Nagyszerű pápa lett, sok üdvös reform elindítója. Szentként tisztelhetjük. XII. Pius halála után sokan attól féltek, hogy nem lesz alkalmas utódja. XXIII. János igazi reformokat hozott a II. Vatikáni zsinaton. Mint minden elődje, ő is írt szociális körlevelet. Ez az egyetlen, amely az elhanyagolt földműves társadalom gondjaival foglalkozik. Nemcsak lelki hatalma van Istennek, hanem „övé a hatalom és a dicsőség mindörökké” a gazdasági és minden állami vonatkozásban is. Sámuel próféta kedvtelve ajánlgatta Istennek Izáj hét pompás fiát. Istennek egyik sem kellett az elvetett Saul helyére királynak. Ő ugyanis a nyolcadikat választotta, aki még csak legény volt és birkákat őrzött. Mégis ő lett a zsidók leghíresebb királya, a családja királyi ház lett, és a Megváltó ősapjaként örökre uralkodik Jézusban, akinek örökös címe: „Dávid Fia”. Az Istennek engedetlen uralkodókat pedig előbb-utóbb félreállítja az egyetlen Úr. Így járt Saul király, ez történt Sebna udvarnaggyal, és ez következik minden öntelt, nem az igazságot és a szeretetet, hanem önző célokat hajhászó egyéb alkalmatlan közszolgák büntetésében is: „Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból”(Iz 22, 19) Mi következik aztán? Annak adom, „aki atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának” (21) vagyis Isten újszövetségi népének.