Évközi 16. vasárnap
Az
az evangéliumbeli fiú, aki apja kérésére azonnal, engedelmesen válaszolva igent
mondott, de nem tette meg apja kérését: a szavak embere tettek nélkül.
Megbízhatatlan és szeretet nélküli, csak magának élő ember. A másik fiú, aki
apja kérésének ellentmond, de mégis meggondolja magát, a tettek embere, a
bűnbánó szeretet példája. Szent Pál azonban még csodálatosabb példát állít
elénk a mai Szentleckében: nem az Úr Jézus példabeszédében szereplő pozitív
szereplőt, hanem magát a példabeszédet mondó Jézust, akinek Atyja iránti
szeretete mélyebb, mint a szavak és a tettek.
Nem
csupán jó szavakra és jó tettekre kell nevelni az embert, hanem jó érzületre
is. A hitben, a keresztségben és a szentáldozásban éppen ez valósul meg, amikor
Jézus Krisztus valóságosan belénk költözik, és lakást vesz legbensőbb énünkben.
Ezután ne azt kérdezzük magunktól: mit kell mondanom, mint kell tennem ebben a
helyzetben, mi felel meg a Tízparancsolat követelményeinek, mit várnak tőlem az
emberek, hanem ezt: te most mit szólnál, Jézusom, mit tennél a helyemben? Ha
őszintén gyónó és áldozó emberek vagyunk, bizonyosan tudni fogjuk, hogy Jézus
mit mondana és mit tenne az adott helyzetben, mert ugyanaz az érzület, vagyis a
Szentlélek munkálkodik bennünk.
Szítsd fel bennünk, Urunk Jézus, Szentlelkedet,
hogy Veled együtt mindig készek legyünk igent mondani az Atya akaratára. Segíts
kegyelmeddel, hogy nehéz helyzetekben is felismerjük, mit kell cselekednünk, és
szívbéli engedelmességünk megmutatkozzék a fenntartás nélküli odaadásban az
Atya iránt és a szeretetteljes szolgálatban az emberek iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése