Évközi 26. hét kedd
A
mai Evangélium bevezető mondata sajátosan ünnepélyes megfogalmazásával
egyszerre hangsúlyozza Jézus passiójának elkerülhetetlenségét, de azt is, hogy
ő saját elhatározásából fogadja mindazt, ami vár rá. Mint ember nem tudhatja
előre, hogy pontosan mi fog történni Jeruzsálemben, de azt tudja, hogy utoljára
megy fel a szent városba. Szívében nincs harag, sem dac, sem félelem, most sem
más mozgatja, mint hogy teljesítse az Atyától kapott küldetést. Amikor arcát
Jeruzsálem felé fordítja, tekintetével az Atya akaratát keresi, arcát pedig a
verőknek nyújtja.
Passiójának
elővételezéseként meg is kapja az első arculcsapást: a szamariaiak nem fogadják
be, mert Jeruzsálembe tart. Messze van még, amiről Zakariás próféta jövendölt,
hogy egyik város a másikat szólítja, és együtt mennek fel Jeruzsálembe. De
lelepleződnek a tanítványok, a mennydörgés fiai is: agresszivitásuk elárulja,
milyen távol vannak még Mesterük lelkületétől. Igen gyorsan félreteszik az
evangéliumot, és Jézustól kapott hatalmukat megtorlásra akarják használni. De
éppen a rá váró szenvedés és halál lesz az ára annak, hogy Jézus halál helyett
életet adhasson, hogy a tüzes istennyila helyett a Szentlélek tüzét küldje el
az égből, és belülről gyújtson lángra sokakat.
Urunk, Jézus Krisztus, ahhoz, hogy a prófétai
jövendölés beteljesedhessen, és köpenyedbe kapaszkodva nem tízen, de sok százan
és ezren találjanak Istenhez az ő szent városában, előbb Neked kellett
felmenned Jeruzsálembe, hogy ott az emberek kezére adatva szenvedjél és
megdicsőüljél. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy megváltásodból újjászületve és
Szentlelked tüzétől lángra gyújtva többé semmire se tekintsünk másképp, mint a
Te szereteteddel, s egyszerre téve tanúságot az isteni igazságosságról és
irgalomról mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a népek megismerhessék a Seregek
Urát, Izrael Istenét az Egyház egyetemességében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése