Évközi 28. hét keddje
A
külső és belső tisztaság szembeállítása a mai
Evangéliumban nem a természetes piszoktól, illetve a lelki szennytől való
megtisztulás ellentéte, hiszen a farizeusok által oly aprólékosan betartott
tisztasági előírások rituális jellegűek voltak. Nem egészségi okokból mosták
meg kezüket és tartották tisztán az edények külsejét, hanem mert nem akartak
tisztátalanná válni azáltal, hogy tiltott dolgot érintettek, vagy hogy egy
tisztátlan ember keze nyoma edényeiken maradt. Jézus nyíltan nem ítéli el ezt a
mózesi törvényből eredő szokást, de már azzal is felhívja a figyelmet elégtelen
voltára, hogy ő maga elhanyagolja az étkezés előtti rituális kézmosást. Amikor
pedig ezzel megütközést vált ki vendéglátójából, nyíltan meg is mondja, mi a
kifogása ezzel a farizeusi gyakorlattal szemben: az, hogy érintetlenül hagyja a
szívet.
Ahogy
a farizeus és a vámos imájáról mondott példabeszédből is kiderül, a törvény
aprólékos betartása nem ad megigazulást, ráadásul veszélye, hogy a tisztaság
tudatához vezet, olyan fensőbbrendűségi érzéshez, amely a valódi megtisztulás
legfőbb akadálya. Igazi megtisztulás csak belülről fakadhat, s nem a többi
embertől való elkülönüléssel, hanem éppen a szívbéli feléjük fordulás, az
irgalmasság cselekedetei által. Az alamizsnálkodás egymaga ugyan nem tesz
szentté, de aki kitart az érdek nélküli szeretetben, aki viszonzás várása
nélkül szétosztja javait, idejét, energiáját a rászorulók közt, az alkalmassá
válik arra, hogy Isten kegyelme megragadja, és elvezesse őt a szív tisztaságára.
Urunk Jézus, óvj meg a hamis tisztaságtudattól,
s attól, hogy nyíltan vagy titokban ítélkezzünk mások felett. Add, kérünk,
kegyelmedet, hogy ítélkezés és okoskodás helyett észrevegyük, amikor valakivel
észrevétlenül jót tehetünk, és az irgalmasság cselekedetei által ne csupán
erkölcsösebbé, szociálisan érzékenyebbé váljunk, hanem belülről formálódjunk
át a Te szíved szerinti emberekké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése