Szent Lukács evangelista
Sajátos
öröm felfedezni Urunk egy-egy szavában, cselekedetében, hogy azzal mintha épp a
mi utunkat, hivatásunkat jelölné ki. Így lehetett Szent Lukács Jézusnak a mai
Evangéliumban hallott szavaival, melyek többszörösen is neki szóltak. Szent Pál
társaként sokat utazott az evangélium érdekében; átélhette a kiszolgáltatottságot,
az evangéliumi szegénységet, de azt is, hogy mit jelent a krisztusi békesség
hordozójának és hírnökének lenni. Mint orvos különösen is magára vonatkozónak
érezhette a felhívást: „Gyógyítsátok meg a betegeket!”
A
mai Szentleckéből – mely tele van hétköznapi dolgokkal, esetlegességekkel s
Szent Pál férfiasan visszafogott panaszkodásával amiatt, hogy a hozzá
legközelebb állók, közvetlen munkatársai is cserben hagyták és fájdalmat
okoztak neki – nyilvánvaló, hogy az ősegyház élete sem volt tiszta, felhőtlen
idill. Isten országa sem akkor, sem most nem emberi gyarlóságoktól mentes,
szép, felhők feletti világ, hanem bennünk és köztünk épülő valóság, melyet a mi
erőfeszítéseink és gyengeségeink, elviselt és önként vállalt szenvedéseink is
alakítanak. Az Úr pedig nemcsak titokzatos jelenlétével, belső vigasztalásával
van segítségünkre, hanem azok által is, akiket mellénk rendelt, s akik hűséges
ragaszkodásukkal tartják bennünk a lelket a nehéz időkben. A mai ünnepen adjunk
hálát azért, hogy kegyelmével mellettünk is ott áll az Úr, és evangéliumával
Szent Lukács.
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy miközben
Szent Lukács és a többi evangélista írásait olvassuk, s az elmélkedés folyamán
ítéleted alá helyezzük életünket, magunkon érezhetjük a Te szelíd és irgalmas tekintetedet;
miközben megtanuljuk, hogy Nélküled senkik és semmik vagyunk, arról is
tapasztalatot szerzünk, hogy megnyugtató és igaz békességet adó jóváhagyásoddal
elismered gyatra, de hűséges fáradozásunkat. Szent Lukács közbenjárására add
meg, kérünk, kegyelmesen, hogy a Te küldötteidként mi is egész életünkkel az
isteni irgalmasság hírnökei lehessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése