Advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapja

Az adventi öröm vasárnapján a Szentleckéből megtanulhatjuk, hogyan érhetjük el azt az örömöt, mely a Lélek működésének jele és gyümölcse bennünk. Az Advent nemcsak azt jelenti, hogy Isten onnan felülről érkezik hozzánk, hanem hogy lelkünk mélyén állandó Úrjövet van, csak meg kell hallanunk szelíd hangját szívünkben, és válaszolnunk szerelmes szavára. Tudatosítsuk mind gyakrabban Isten jelenlétét az életünkben, s újra meg újra merüljünk el benne. Ha sikerül egészen otthonra találnunk az ő szeretetében, ebben a végtelenül édes és éltető isteni miliőben, többé senki és semmi nem tudja megzavarni lelkünk békéjét.

Nagyon fontos, hogy ne szűnjünk meg figyelni mindarra, amit Isten a múltban adott, amit a jelenben ad és amit a jövőben készül adni. Legyünk nyitottak minden jó sugallatra, új és új isteni érintésre. Minden áldott nap figyeljünk arra, amire a Szentlélek akar vezetni bennünket. Az emberi szellemnek ez ad végtelen tágasságot, a pszichének üdeséget, egész valónknak testi-lelki megifjodást. Mindent rostáljunk meg az evangélium rostáján; ne botránkozzunk meg az ocsún és szeméten, de ne is raktározzuk magunkban a rossz érzéseket és emlékeket, hanem gyűjtsük be a tiszta búzát: lelkünk szentély, nem szemétlerakat. Ezért is kell messziről elkerülni a bűnt. Aki játszik a tűzzel, aki túl közel megy hozzá, abba a láng könnyen belékap, és megégeti.

Urunk, taníts meg minket arra az örömre, mely maradandó, mert a Te jelenléted megtapasztalásából fakad! Add, hogy megízlelve a Te személyes, egészen nekünk szóló, feltétel nélküli szeretetedet, megtanuljunk mindent ajándéknak látni, beleértve még azt a rosszat, szenvedést is, amely olykor embertársaink részéről ért minket. Add, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is tudjuk a helyünket és feladatunkat, és tanúságot tegyünk Rólad, s így a Te örömöd létezésünk legmélyéig átjárjon bennünket.