GIMIGNANOI BOLDOG VIVALD

GIMIGNANOI BOLDOG VIVALD 

remete, III. r. 

(+ 1320)

San Gimignano*-ban született. Amikor földije, Boldog Bartolusz plébános (dec. 17.) 1280-ban leprás lett, Vivald 20 éven át nagy odaadással ápolta. Bartolusz azzal viszonozta a hűséges gondozást, hogy lelkivezetésével segítette Vivaldot az életszentség útján. Az ő példájára és tanácsára lépett be o is a ferences III. rendbe. Bartolusz halála után Vivald teljesen búcsút mondott a világnak és remeteéletet kezdett. Elvonult Montaone környékére s ott egy nagy erdőben talált egy nagy gesztenyefát, melynek belseje üres volt. Ezt alakította át cellájává. Alig volt akkora hely, hogy letérdelhessen. Ebben a faodúban töltötte élete hátralevő idejét, mintegy húsz esztendőt szigorú bűnbánatban és buzgó imában, a mennyei dolgokkal foglalkozva. Gyökerekkel és növényekkel táplálkozott. Amikor 1320-ban máj. 1-én meghalt, Montaone harangjai maguktól jelezték szent halálát. Odamentek tartózkodási helyéhez: ott találták Vivaldot holtan, térdelve, kezét imára kulcsolva. A csodák, melyek a remete közbenjárására történtek, arra indították a népet, hogy holttestét templomukba vigyék s ott a főoltár mögött helyezzék örök nyugalomra. A fa törzsében lévő cellát pedig kápolnává alakították a Szűzanya tiszteletére. E mellé épült később a ferencesek kolostora. Vivaldot 1908-ban avatta boldoggá X. Piusz pápa.

„Semmi se aggasszon, semmi se rettentsen,
Minden elmúlik, Isten megmarad.
A türelem mindent elér.
Ha Isten velünk, megvan mindenünk.
Isten maga elég.”
Nagy Szent Teréz
Imádság:

Istenünk, te Boldog Vivaldot a betegápolásban hűségessé, az önmegtagadásban csodálatossá tetted. Közbenjáró imádsága eszközölje ki nekünk segítségedet, s gyarapítsa bennünk üdvözítő kegyelmedet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.