Húsvét 4. hét szombat
Bár
a tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél, az megtörténhet, hogy külsőleg,
méreteit tekintve nagyobb, látványosabb dolgokat visz végbe, mint Jézus földi élete
során, hiszen ő szinte át sem lépte Izrael határát, Szent Pál és a többi
apostol viszont arra kapott küldetést, hogy a Római Birodalom és az egész akkor
ismert világ területén hintse az isteni ige magvait.
Az
„ugyanazok a tettek” jelentik továbbá Krisztus követőinek az ő szenvedésében,
halálában és ennek következményeként megdicsőülésében való részvételét is.
Éppen a mai Szentleckében olvasunk arról, hogy megkezdődik Szent Pál passiója,
amely Jézus szenvedésével azonos. Jézust is féltékenységből adták halálra
honfitársai, őrá is szitkokat és rágalmakat szórtak, végül kiszolgáltatták a
pogányoknak, hogy kivégezzék. Pál apostol ugyanazt szenvedi, mint Ura, de
külsőleg nagyobbat tesz, mert a pogányok felé indulva nekik is felkínálja az Úr
Jézus kereszthalálának gyümölcsét, a bűnbocsánatot. Ha már nem csupán
tetteiben, hanem szenvedésében és halálában is követjük a mi Urunkat, ő minden
képzeletet felülmúlóan megáld minket is: felragyogtatja bennünk evangéliumának
világító fényét, és a magunk szemével talán nem is látható, mégis nagy és még
nagyobb tetteket visz végbe általunk.
Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, tégy minket
hűséges tanítványaiddá, akik nem nagy tettekre törekednek, hanem arra, hogy
ugyanazon életet éljék, melyet Te éltél, s ugyanaz a Lélek lakjék bennünk, mint
Tebenned. Hiszen nem a nagy tettek vagy a nagy szenvedés számít, hanem csak a
szeretet, mellyel a tetteket véghez visszük vagy a szenvedést viseljük. Add,
hogy bármit teszünk, azt Általad tegyünk, s ha szenvedünk, azt a Te megváltó szenvedéseddel
egyesítsük, s így mindenkor a Te dicsőséged nyilvánuljon meg rajtunk,
testvéreink és az egész Anyaszentegyház javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése