Aprószentek

Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.



2010.12.27. kedd



Fiatalok és idősek.



A természet rendje, a fiatalabb követi az idősebbet. A plébánosok általában öregebbek a melléjük helyezett káplánnál. Nekik kettejüknek van igazán megvalósítani a papi egységet, testvériséget, közösséget, amelyről a közelmúlt papi elmélkedéseink szóltak. Ők együtt élnek. Az élet akkor igazán egészséges a természetes családoknál is, ha több generáció él együtt, és mindegyiknek az a célja, hogy szolgálja feltétlen szeretettel a másikak javát.A papi házban, ahol legalább két generáció egy-egy tagja van jelen, akkor lesz áldás és béke az együttesen, ha így fogják fel küldetésüket. Első plébánosom néhány év múlva bevallotta, hogy nem szerette soha a ferenceseket. Őt nyugdíjasként hozta vissza aktív szolgálatba a megyésfőpásztor, amikor a ferenceseket deportálták. Én, a másodkáplán, szintén ferences voltam egykori rendtársam és főiskolai tanárom mellett. Soha nem vettem észre főnököm önkéntes, később tett nyilatkozata előtt, hogy nem kedvelte a rendemet. Ugyanekkor viszont azt is bevallotta, hogy amikor mindkét ferences káplánját elhelyezték, óriási különbséget fedezett fel a mi javunkra. Most utólag hálás vagyok neki is, a Gondviselésnek is, hogy közösen tudtuk egymást értékelni. Voltak még főnökeim néhányan egyházmegyések és a tiszteletet és szeretetet igyekeztem megadni. Hálás vagyok nekik most is, mert mindegyiktől tanultam valamit.