Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
I.
Nyolcvan éve XI. Pius pápa elrendelte, hogy a karácsony nyolcadába eső vasárnapot szenteljük a Szentcsalád tiszteletére. Imádkozzék nagy bizalommal Anyaszentegyházunk azért a nagy kegyelemért, hogy Jézus, Mária és Szent József példáját követve ismét Isten szándéka szerint tudjanak közös családi életben boldogan élni a katolikusok, és a katolikus Egyház közössége legyen jó példa az egész emberiség számára a családok megújulására. Abban az időben a magyar katolikus fiatalok körében Jézus Krisztus akarata még szentnek bizonyult az egy férfi és egy nő mindhalálig vállalt szentségi házasságára. A múlt század közepén még 25 % körül volt a katolikus házastársak válásának aránya. 1990 óta riadtan ébredtem rá, mint gyakorló lelkipásztor, hogy egyre tömegesebben lépnek élettársi kapcsolatra magyar fiatalok. Érthető, hogy a magyar katolikus főpásztorok a család évének hirdették meg a 2010-2011 esztendőt Már az 1980-as katolikus püspöki Szinodus foglalkozott a katolikus családok ügyével. Ennek folytatásaként II. János Pál pápa hatalmas enciklikában foglalta össze a szinodus anyagát, és egészítette ki saját írásával. Kezdő szavai, egyben az enciklika címe: Familiaris consortio. Ennek első szava ékes magyar nyelvünkben is használatos, igaz, többnyire a tágabb rokonságát jelzi így a családtag: a famíliám. A família latin szó, férj, feleség és gyermekek közössége. Latin szó a consortio is, jelentése: részesség valamiben. Alapszava a latin „sors”, alakilag a magyar sors szóval azonos az írása, Jelentése: sors. Consors=együttes sors. Consortio=részesség valamiben, a consortium erőteljesebb formája az állandósult állapotot hangsúlyozza. Pontosan az enciklika mondanivalója sugárzik belőle: erőteljes részvétel a családban. (Családi összetartás) Az ember sorsát Isten irányítja. Közös mindegyikünk sorsában, hogy Isten tervezi meg egész életünket, egyéniségünket. Egyéni életcélunkat kitűzve irányítja őseink hosszú sorában azokat a géneket, amelyek az egyén céljának megfelelően indítják testi életünket. A szülők nem tudják, hogy melyik ősüktől milyen tulajdonságokat örököltek, azt sem tudják, hogy génjeikből melyek kerülnek át az új élet indításának idején a magzati testbe. Abban a pillanatban, amikor az apai és anyai sejtek egyesülnek és létrejön az új embertest, megjelennek a testi képességek, Isten a semmiből teremti a szellemi lelket, benne az értelmet és akaratot, melyek alkalmassá teszik a természetet a cél szolgálatára. Ebben a pillanatban teremti az Úr azt az új személyt, azt az önállóságot, egyéniséget, aki a testből és lélekből összetett értelmes természetben él. Isten tervei tökéletesek. Akit házasságra rendel, annak megfelelő társát kezdettől fogva úgy irányítja, hogy tökéletesen alkalmasak legyenek, kettejük házasságára. Isten nemcsak ezeket a generációs tényeket készíti elő tökéletesen, hanem pontosan megtervezi az életutunkat szellemi síkon is.
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
I.
Nyolcvan éve XI. Pius pápa elrendelte, hogy a karácsony nyolcadába eső vasárnapot szenteljük a Szentcsalád tiszteletére. Imádkozzék nagy bizalommal Anyaszentegyházunk azért a nagy kegyelemért, hogy Jézus, Mária és Szent József példáját követve ismét Isten szándéka szerint tudjanak közös családi életben boldogan élni a katolikusok, és a katolikus Egyház közössége legyen jó példa az egész emberiség számára a családok megújulására. Abban az időben a magyar katolikus fiatalok körében Jézus Krisztus akarata még szentnek bizonyult az egy férfi és egy nő mindhalálig vállalt szentségi házasságára. A múlt század közepén még 25 % körül volt a katolikus házastársak válásának aránya. 1990 óta riadtan ébredtem rá, mint gyakorló lelkipásztor, hogy egyre tömegesebben lépnek élettársi kapcsolatra magyar fiatalok. Érthető, hogy a magyar katolikus főpásztorok a család évének hirdették meg a 2010-2011 esztendőt Már az 1980-as katolikus püspöki Szinodus foglalkozott a katolikus családok ügyével. Ennek folytatásaként II. János Pál pápa hatalmas enciklikában foglalta össze a szinodus anyagát, és egészítette ki saját írásával. Kezdő szavai, egyben az enciklika címe: Familiaris consortio. Ennek első szava ékes magyar nyelvünkben is használatos, igaz, többnyire a tágabb rokonságát jelzi így a családtag: a famíliám. A família latin szó, férj, feleség és gyermekek közössége. Latin szó a consortio is, jelentése: részesség valamiben. Alapszava a latin „sors”, alakilag a magyar sors szóval azonos az írása, Jelentése: sors. Consors=együttes sors. Consortio=részesség valamiben, a consortium erőteljesebb formája az állandósult állapotot hangsúlyozza. Pontosan az enciklika mondanivalója sugárzik belőle: erőteljes részvétel a családban. (Családi összetartás) Az ember sorsát Isten irányítja. Közös mindegyikünk sorsában, hogy Isten tervezi meg egész életünket, egyéniségünket. Egyéni életcélunkat kitűzve irányítja őseink hosszú sorában azokat a géneket, amelyek az egyén céljának megfelelően indítják testi életünket. A szülők nem tudják, hogy melyik ősüktől milyen tulajdonságokat örököltek, azt sem tudják, hogy génjeikből melyek kerülnek át az új élet indításának idején a magzati testbe. Abban a pillanatban, amikor az apai és anyai sejtek egyesülnek és létrejön az új embertest, megjelennek a testi képességek, Isten a semmiből teremti a szellemi lelket, benne az értelmet és akaratot, melyek alkalmassá teszik a természetet a cél szolgálatára. Ebben a pillanatban teremti az Úr azt az új személyt, azt az önállóságot, egyéniséget, aki a testből és lélekből összetett értelmes természetben él. Isten tervei tökéletesek. Akit házasságra rendel, annak megfelelő társát kezdettől fogva úgy irányítja, hogy tökéletesen alkalmasak legyenek, kettejük házasságára. Isten nemcsak ezeket a generációs tényeket készíti elő tökéletesen, hanem pontosan megtervezi az életutunkat szellemi síkon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése