Elmélkedés a Család évében XXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXII.



Maga Isten tiszteli meg a családot.



Amint Isten megígérte Ábrahámnak, hogy nem Izmael lesz az utódja, hanem akit Ő ígért neki, úgy akarta megvigasztalni saját maga a sokat aggódó, sokat szenvedő Sára asszonyt is. Legutóbbi látogatása után Isten felkereste Ábrahámot szállásán, Mamre völgyében. A déli hőségben a sátra ajtajában ült Ábrahám. Éles szeme a szemközti domb hajlatában három vándort fedezett fel. Azonnal felugrott és eléjük sietett. „Földig borult előttük, és így szólt: Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett! Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt! Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre, szolgátok felé. Azok így szóltak: Tégy, ahogy mondtad! Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt! Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette. Azután fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá. „Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: Hol van Sára, a feleséged? Itt benn, a sátorban. Erre az egyikük azt mondta neki: Egy esztendő múlva, ilyen időtájban visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek. Amint ezt Sára meghallotta, elnevette magát. Öregek voltak ugyanis, és mind a ketten élemedett korúak. Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok. Nevetett tehát magában, és azt mondta: Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem? Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: Miért nevetett Sára, s miért mondta: Szülhetek-e még vén asszony létemre? Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva ilyen időtájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának. Sára azonban tagadta: Nem nevettem! – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: Nem úgy van az, te bizony nevettél”. (Ter 18,1-15) Isten jónak látta a hosszú próbatételt, de megértette kedvencei emberi idegfeszültségét. Amikor eljött a beteljesülés, előbb Ábrahámot ment megvigasztalni,aki kinevette,aztán a befejezés kezdetén a családot ment köszönteni: a leendő édesanyát, aki szintén kinevette. Az Úr nem sértődik meg, de a két kinevetést örökre hangoztatja: a gyermek neve ez lett: Az apa kinevetett. Sárának jobban elnézte ezt a gyerekes gúnyolódást. A fiú neve: Jiszchak, egyértelműen Ábrahám tiszteletlenségét őrzi örökre. A héber igeragozás nemcsak abban különbözik az európai nyelvekétől, hogy míg azok ragozása az egyes- és többes számban is első személlyel kezdődnek,addig a héber nyelvben a ragozás a harmadik személlyel kezdődik, és a harmadik meg a második személynek hím és nő nemű alakja is van. A jiszchak him nemű alak.