Elmélkedés a Család évében XXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXIV.



Harc a családtól és Istentől elrugaszkodottakért.



„Azt mondta tehát az Úr: Szodoma és Gomora ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam: vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” (Ter 18,20-21) „Erre a kísérők megfordultak és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult és azt mondta: Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?” (22-23) Ábrahám ezek szerint tökéletesen tisztában volt Szodoma szörnyű bűnével, mert gonoszságnak nevezi. Az Úr még jobban tudta ezt. Tökéletesen ismerte a múltjukat, jelenüket. Nem neki kellett meggyőződnie, hanem angyalait akarta meggyőzni, mert azok a mennyben aggódhattak a szodomaiakért, Isten pedig az igazságot nekik akarta felfedni. Az angyalok még aznap este saját magukon tapasztalták meg: „Mielőtt lefeküdni mentek volna (Lóréknál az angyalok), a város lakói, Szodoma fér fiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép. Szólították Lótót, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket! Kiment erre hozzájuk Lót – maga mögött bezárva az ajtót, - és azt mondta nekik: Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot!”(19,4-7) Felajánlotta kínjában felajánlotta nekik két lányát, de durván visszautasították. Az angyalok vaksággal sújtották őket. Így menekültek meg. Már megértették Isten döntését. Ábrahám pedig kérlelte az Urat, alkudott egészen tízig. Istennek tetszett ez a felebaráti szeretet, de hát csak Lórék voltak igazak.