Elmélkedés a Család évében XXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXIII.



Ábrahám és Sára vezeklése.



Ábrahám és Sára is megkapták az egészséges emberek boldogságának nagy lehetőségét. Az ember Isten rendelkezéséből boldogságra van teremtve. Boldog, amíg gyermekként érzi, hogy a szeretet árama árad feléje állandóan. Az „édesapám és az édesanyám” értem vannak. Nagy kincs vagyok nekik. Lassan az is tudatosul a gyermeklélekben, hogy én nem lehetnék nélkülük. Aztán a jó szülők meg is magyarázzák kis kincsüknek: Tudod, gyermekem, egy csodálatos Édesapa, akinek teste ugyan nincs, de szeretete végtelen, örök élete mintájára teremtett minket, embereket. Mi is, te is Neki köszönhetjük, hogy vagyunk, Ő annyira szereti az embereket, hogy a házastársaknak arra adott erőt, hogy ők is közreműködjenek az emberélet fakasztásában, és csak akkor lehetnek igazán boldogok. ha ezt megértik, és ennek az önfeláldozó szeretetnek élnek. Ábrahám és Sára mindezt tudta. Mégsem voltak boldogok, mert hatalmas szerelmüknek nem fakadt gyümölcse. Pedig hatvan évesen az a végtelen nagy Szeretet, az Élő Isten személyesen tett nekik erre ígéretet, és ezerszeres áldást adott rájuk, aminek fő mondanivalója éppen az volt, hogy a világ Megváltója is késői unokájuk lesz, és „benne nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Azt akkor még nem tudhatták, milyen rettenetesen rosszak lettek az emberek, és e miatt annak az unokának milyen borzalmasan kell értük megszenvedni és meghalni. Ennek előre jelzése volt a kisfiuk utáni olthatatlan szomj és szenvedés. Ennek most két konkrét isteni garancia véget vetett. Boldogok. De Ábrahám megérezte, vendégköszöntőjében utalt is rá, hogy az isteni látogatásnak más célja is van.Reggeli után elköszöntöttek a vendégek. A két angyal jócskán előre ment. Ábrahám pedig élvezte még, hogy azt a nagyon várt késői Unokát előre fölvett testben nézheti boldogan. Erről Jézus maga beszélt zsidó ellenségeinek: „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett. A zsidók erre azt mondták neki: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból”. (J 8,56-59) Most azonban kétezer évvel korábban egyfolytában örvendeztette ősapját. Megérdemelte.