Elmélkedés a Család évében XXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXV.



A boldog család alapja a hit.



Nagy jövőt ígért Isten Ábrahámnak, amikor felhagyott a bálványimádással, és egész szívvel kezdett hinni az élő, egy, igaz Istenben. Ezért a próbatételek hosszú sorát kellett kiállnia. A legfontosabb próba mindig a családot érintette. Amikor aztán megszületett az ígért fiú, Izsák, Ábrahám megnyugodott. Biztosítva volt az a csodálatos ígéret, amit első találkozásuk alkalmával tett neki az Úr: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-3) A saját sorsa is áldott, a szaporodó családé is az, és a megígért Megváltó leszármazottja lesz, tehát minden nép Ábrahám hite miatt lesz áldott és üdvözül. Ez várt rá.„Isten akkor azt mondta neki: Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked”. (Ter 22,2) Ez a maga nyers valóságában azt jelentette: Lesz egy utolsó kirándulásod fiaddal. Ő nem sejt semmit, boldogan kirándul. Te is mosolyogsz, hiszen nem sejtheti meg, mi vár rá. Ám végül is odaérek a kijelölt hegyre. Ott meg kell mondanod mindent: fiam, meg kell téged ölnöm, holttestedet porrá kell égetnem. De ne félj, Isten végtelen hatalma azonnal visszaállítja épségedet, feltámaszt, hiszen Isten ígérte nekem, hogy te igen nagy népnek leszel ősapja, és tőled származik majd a Megváltó is. Bár nagyon fájt a szíve, az utolsó percekig néma maradt az ajka. Pedig az okos fiú rákérdezett a hegyoldalon: „Íme, - mondta a fiú -, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? Ábrahám azt felelte: Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról”. (7-8) Aztán elkészült az oltár, rákerült Izsák hátáról a fa. Fiam, kezdte Ábrahám, te leszel az áldozat! De akkor a magasból kiáltás harsant: „Ábrahám, Ábrahám!...Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!” (11-12) Isten pedig valóban gondoskodott magának áldozatról. Egy kost vett észre Ábrahám a bokorban fennakadva. Hála és örömáldozat lett a hegytetőn. S a tudósok észrevételével ellentétben Mória eredetileg is annak a hegynek a neve volt, a jeruzsálemi templom hegye lett ama hely, és ott áldozták fel ezer évig a töméntelen egészen elégő áldozatot, Jézus keresztáldozatának előképeit. Krisztus „megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Fil 2,8)