Elmélkedés a Család évében XL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XL.



Jákob fiai a zsidó törzsek ősei.



„Lea ismét fogant, fiút szült, és így szólt: Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem! elnevezte tehát Simeonnak. Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki! Ezért elnevezte Lévinek. Aztán negyedszer is fogant, fiút szült és mondta: Most már hadd dicsőítsem az Urat! Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése. Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: Adj nekem gyermekeket, különben meghalok! Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét? Erre Ráchel így szólt: Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa! Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki, miután a férfi bement hozzá, fogant és fiút szült. Ráchel akkor azt mondta: Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Ezért elnevezte Dánnak. Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút. Ráchel erre azt mondta: Az Úr harcát vívtam nénémmel, és győztem! Elnevezte tehát Naftalinak. Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zilpát. Amkor az fogant és fiút szült, így szólt: Szerencsére! Elnevezte tehát Gádnak. Másikat is szült Zelfa, s ekkor Lea azt mondta: Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok! Ezért elnevezte Ásernek”. (29,33-30,13)