Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIV.
„Így szabadította meg az Úr Izraelt azon a napon.
Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek. Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett! z Úré az én erőm és dicsérő énekem, mert ő lett az én szabadulásom. Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem, Atyámnak Istene, hadd magasztaljam! Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve, a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben. Hullámok borították el őket, miként a kő, a mélységbe süllyedtek. Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje, jobbod, Uram az ellenséget megverte. Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet, elengedted haragodat, és az, mint tarlót, megemésztette őket. Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak, a hömpölygő hullámok falként megálltak, s a tenger közepén a mélységek megdermedtek. Szólt az ellenség: Üldözöm és elérem, zsákmányt osztok. és megelégszik a lelkem. Kirántom kardomat, s megöli őket a kezem. De leheleted-ráfújtad, és tenger borította el őket, a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek. Ki olyan, min Te, Uram, az istenek között, ki olyan, mint Te, szentségben dicső, félelmetes, dicsérendő és csodatevő?”. (Kiv 14,30-15,11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése