Elmélkedés a Család évében CVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVII.



Isten parancsa mindenkire vonatkozik.



A manna bőségesen hullott, a tábor lakói tetszés szerint szedhettek belőle. Aki sokat szedett belőle, mert félt, hogy következő nap nem fog a manna hullani, nem nyert vele semmit. „Ezt mondta Mózes: Senki se hagyjon belőle holnapra! Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk. Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt”. (Kiv 16, 19-21) Külön gondot jelentett a szombati pihenőnap. „a hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek. Ő azt mondta nekik: Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra! Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támad benne. Azt mondta ekkor Mózes: Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn. Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni. A hetedik nap eljövetelével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: Meddig vonakodnak megtartani parancsaimat és törvényeimet? Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és azért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon! Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon. Az ételt, pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács”. (22-31)